Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Monti; Gennaro Maria: La condizione giuridica del principato di Taranto. Ism.: Miskolczy István 87

TÖRTÉNETI IRODALOM. 87 Alessandro Cutolo: Sul niancato duello tra Luigi I. d'Angio, e Carlo III. di Durazzo. Napoli. 1928. Cutolo felolvasásában érdekesen rajzolja a két ellenfél, Kis Károly és Anjou Lajos készülődését a nagy mérkőzésre, melynek dönteni kell a nápolyi királyság sorsa fölött. Az íivignoni udvarban már fényes győzelmekről terjedt el a hír, •a valóság pedig az volt, hogy Lajos herceg és Savoyai Amadeus serege útközben ismeretlen okból megállt. Ekkor vetődött fel az eszme, hogy az ellenfelek párbajjal döntsék el a vitás kérdést. A szerző elveti azt a felfogást, hogy Károly cs,élből állt volna elő ezzel az ajánlattal. Míg N. Valois ïiuthentikusoknak ismeri el azokat a leveleket, amelyeket az •ellenfelek ez alkalomból állítólag egymással váltottak, Papon hamisítványoknak tartja azokat s ehhez a véleményhez csatlakozik a szerző is. Ebben megerősíti az a körülmény, hogy Károly egyik állítólagos levele, amelyre Valois tételét alapította, egy mondatocska kivételével szórói-szóra azonos a bolognaiak Enzio felől II. Frigyes császárhoz intézett levelével. Téved Valois abban is, hogy a párbajnak Capri szigetén kellett volna lefolynia, mert a szövegben „insula Capue" van, vagyis a capuai síkságon levő sziget, melyet a Clanio folyócska öntöz. A párbaj ismeretlen okból elmaradt. A szellemesen és tudós apparátussal megírt kis értekezés többet Tyujt. mint amennyit a cím ígér. Miskolczy István. Geimaro Maria Monti: La condizione giuridica del principato di Taranto. Bari. 1928. Estratto degli Annali del seminario giuridico economico délia R. Universita di Bari. Monti nagy körültekintéssel és tudással megírt értekezésében azt bizonyítja, hogy a tarantói hercegség nemcsak terjedelemre egyik legnagyobb, de jogilag is különleges helyzetű hűbérbirtoka volt a nápolyi királyságnak. Jelentőségét az is bizonyítja, hogy századokon keresztül vérbeli hercegek (a másodszülött fiú, a királyné férje) birtokában volt s alakilag is a szuverenitás látszatát kelti. Míg pl. a többi hűbérnél a jegyzői okiratokban csak a királyt említik meg, a hűbérest nem, addig a salernói és tarantói hercegek kivételek. Többször maga az adománylevél is szélesebb körű, mint a többi hűbérnél. A tarantói hercegek élvezték a merum et mixtum imperiumot már akkor, amikor még a királyok ehhez féltékenyen ragaszkodtak és Anjou Károly még a trónörökösnek is csak magára Salerno városára adta meg. Sőt a Del Balzok még a fellebbezési jogot is megkapták, ami addig kizárólag a királyé volt. -A királyok a hűbérbirtok adományozásánál rendesen kikötik, hogy az in capite hűbéresek és azok birtokai továbbra is a király fennhatósága alatt maradnak, míg a tarantói hercegségnél ez nem történik meg. Nem teljes szuverenitásról ugyan, de „igen