Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Hadtörténelmi Közlemények 923

TÖRTÉNETI IRODALOM. ' 923 jéről tesz tanúbizonyságot, hogy a XX. század a felsőoktatás részére a szó szoros értelmében vett, tulajdonkénem tudományegyetemeken felül még más új típusokat is kitermelt; nem vetélytársául a sok évszázados múltra visszatekintő univerzitásoknak, vagy eredeti nevük szerint studiura generaleknak, hanem mint azokkal immár együttesen előtörő intézmények, melyek az élet magasabb szellemi követelményeinek kielégítésére szintén értékes segítséget nyújtani hivatvák. Látjuk, hogy a kultúra jegyében a sokágazatú felsőoktatás egy szimfóniává válik, melynek hangszerelése, ritmikája és technikája egy közös kulturális tartalommá: az akadémikus Németországgá olvad össze. És a német ember jól tudja, mit köszön ő az akadémikus szervezetnek. Tudja jól, hogy a legjobbat, a legértékesebbet, úgy az egyes ember, mint az egész nép részére; az igazság megismerését és a kultúra felépítését, az erkölcsiét is. De saját melódiájának hangvezetése mellett belecseng a népek ée nemzetek általános kórusába is s ezért már ez az előttünk fekvő kötet is, mely részletes ismertetését kezdi meg a német főiskoláknak, mindenütt élénk érdeklődésre fog számíthatni, ahol a kultúrát tiszteletben tartják és magvetőit megbecsülik. A kötet első 67 lapján Scheel professzor (Kiel) ismerteti a német egyetemeket, alapításuktól fogva a jelenkorig. Ily rövid ismertetésben mindent felölelni, ami lényeges és abból semmit ki nem felejteni, valóságos kis mesterművé avatja azt. Ezt követik a fennálló egyetemek átlag tízoldalas ismertetései, egyenkint valamelyik professzoruk tollából. Következnek a német műegyetemek, majd az állatorvosi főiskolák, a bányászati akadémiák, az erdészeti, a mezőgazdasági s végül a kereskedelmi főiskolák, a braunspergi akadémia, a bölcsészetihittudományi főiskolák, mindegyik megfelelő bevezető közleménnyel s utoljára az egyetemi díszjelvények és méltóságok ismertetése. Megannyi fejezetet az illető főiskola nyilván leghivatottabb egyik professzora írta meg, az egész gyűjteményen végighaladó egységes elgondolás szerint. Kívánatos lenne, ha a tudományos világ egyes képviselői, de még inkább az összes nyilvános könyvtárak, birtokukba vennék e gazdag szellemi tartalmat nyújtó munkát, melyet mindenütt gondos kivitelű és nagyrészt egykorú képek tömege igyekezik az érzékeltetéshez minél közelebb juttatni. Györy. Folyóiratszemle. Hadtörténelmi Közlemények. 1927. évfolyam. I. füzet. — Iványi Béla: A tüzérség története Magyarországon kezdetétől 1711-ig. (Ötödik közlemény.) II. Űjkor. A magyar tüzérség 1526-tól 1711-ig, a szatmári békéig. Az 1926. évfolyamban megjelent négy folytatólagos közlemény után a tanulmány ezen, második része a Mohács utáni századokkal foglalkozik. A második rész ez első közleményében szerző a fent jelzett időszakban Magyarországon használt ágyúk anyagáról, kategóráiról ée