Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Hanotaux; Gabriel: Histoire de la nation française. Ism.: Török Pál 916

TÖRTÉNETI IRODALOM. ' 917 rajz magában is jellemző Franciaország történetére és a francia történetszemléletre. Hasonló elgondolásban az angol vagy magyar történelemből nem hiányozhatnék az alkotmánytörténet kötete; az angol, de még inkább a német történelemből nem hiányozhatnék az egyes tartományok történelme, — az olasz és a spanyol történelemnek hosszú ideig el seni képzelhető más beosztása, mint tartományok szerint; Német- és Olaszországban szükségét éreznők a családtörténetnek is. Franciaországban az alkotmány fejlődése el-elsenyved, és Franciaország — történetíróinak fölfogása szerint is — „egy és oszthatatlan". Pusztán az a tény, hogy szükséges önálló gazdaságtörténelmet, tudománytörténelmet stb. írni, indokolja azt, hogy a szokásos beosztású összefoglalások mellett legyen olyan is. amely szakok szerint kísérli meg a mult képének rajzolását, — de a beosztás szokatlansága természetessé teszi, hogy az összefoglalások írásával együttjáró nehézségek e műnél feltűnőbbek. A politikai történelem írói számos esetben mintegy bocsánatot kérnek, hogy szólnak a diplomácia, pénzügy körébe tartozó tárgyakról, pedig lehetetlen volna ilyen kitérések nélkül beszélniök pl. Sullyről, Colbertről, Richelieuről. Az egyháztörténelem írója nem mellőzheti a köztörténeti adatokat sem az ókorban, amikor minden mástól eltekintve Constantinus harcai annyira döntően nyúltak belé az egyház fejlődésének történetébe, — sem a középkorban, amikor a keresztes hadjáratok és az elsőbbségért folyó harcok annyira egybeolvasztották az egyház történelmét a köztörténettel, sem az újkorban, amikor a vallásháborúk, a francia forradalom vallásellenes küzdelmei óta állandó a kölcsönhatás az egyházak és az államok politikája között. A szakok szerinti beosztás nemcsak azt idézi elő, hogy itt-ott ellenmondásba keverednek a szerzők, hogy egyes szerzők néha áthágják a rájuk kényszerített korlátokat, hanem azt is, hogy a korlát állandó szorító hatása miatt egy-egy alak, egy-egy korszak képe elmosódottá válik. Hogyan is lehet jellemeznünk Richelieut, ha háttérbe kell szorítnunk diplomáciai tevékenységét, ha tárgyunkhoz nem tartozik annak leírása, hogy ő hatással volt a francia tudomány, sőt irodalom és művészet fejlődésére isf Milyen semmitmondóvá válik IV. Henrik élete, ha nem tartozik belé sem az egyháztörténet, sem a katonai, — csodálkozhatunk-e, ha az író az akadályok kerülgetése közben megfeledkezni látszik arról, hogy IV. Henrik másodszor is megnősült. Hiszen ez a házasság bizonyos mértékig a diplomácia történelmébe tartozik, mert Medici Mária olaszországi összeköttetést jelentett, —- a művészettörténetbe tartozik, ha másért nem, hát a Louvre hatalmas Rubens-váeznaiért, amelyeken Medici Mária saját életének jeleneteit örökíttette meg a halhatatlan mesterrel. Vagy az irodalomtörténet keretébe tegyük inkább