Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Hóman Bálint–Szekfü Gyula: Magyar történet IV. és V. köt. Ism.: Domanovszky Sándor 881

TÖRTÉNETI IRODALOM. 889 erősített erdélyi fejedelemség, mely Bocskay szerint »legerősebb pajzsa a mi nemzetségünk megmaradásának; ha örökössé lehet ő magában és nem szaggatják idestova, abból várhatjuk örökös megmaradását egész nemzetségünknek«. Űj hang és egészen új felfogás ez, melynek tartalma bizonyára nem a régi, valóságos, Basta alatt meghúzódó, Báthory Zsigmond és az oláh vajdák előtt annyiszor alázkodó kis Erdélyország, nem a három nemzet laza, anorganikus konglomerátuma, hanem egy eddig csak Bocskay agyában élő posztuláturn, új, ezután életrehívandó államalakulat." (V., 386. 1.) Hogyan egyeztethető azonban ez össze azzal a képpel, amelyet Báthory István fejedelemről fest: ,,Hunyadi Mátyás óta ő volt az első magyar egész ember, aki állami erőkkel rendelkezett a magyarságnak felsegítésére s ezzel olyan munkát végzett, minőt· az országon kívül maradt Habsburgok soha nem végezhettek." (IV., 317. 1.) Persze szerinte Báthory idejében is Erdély „a lengyel királyság szekerébe" van befogva (IV., 315. 1.) és szimpátiáit a fejedelemnek a török ellen táplált erős ellenséges érzülete kelti föl, hogy szeretné az egyesítést az anyaországgal „az török offenzívája nélkül". (IV.., 317. 1.) Hogy Bocskay is a törökellenes politikának volt egyik oszlopa, s hogy csak akkor fordult más irányba, amikor látta, hogy minden törekvése meghiúsul az udvari körök tehetetlenségén, nincs úgy kidomborítva, mint ahogyan Szekfű a bécsi béke Bocskayját a legélesebb megvilágításba állítja. Ezen a megvilágításon fordul meg tulajdonképen a munka egész felépítése. Eszerint a megoldásban Bocskayt csak két szempont érdekelte: az erdélyi fejedelemség és a török béke. (V., 395. 1.) ö a nyugatival szembefordult erdélyitiszai lélek" szimbóluma (V., 384. 1.), az első, akinek fejében török és német egyensúlyozásának gondolata megszületik. Ehhez Szekfű szükségesnek tartja hozzáfűzni: „jegyezzük meg: a két hatalmas szomszédot egyensúlyba akarja hozni, hogy ne feküdhessék többé rá ormótlan erejével a megmaradt kis magyarságra; egyensúlyozni, ez nem annyit jelent, hogy egymással kijátszani, hogy egyiket a másik ellen felhasználni, mint ezt koráhbau homályos formában Fráter György elképzelte s később Bethlen Gábor néha meg is valóeította." (V., 386. 1.) Egy új koncepció lép föl, amely az erdélyi fejedelemség állandósulását, és függetlenségét jelentette, amely azonban „szükségszerűleg megsemmisítette azon reménységeket, melyek a mohácsi vész óta lefolyt nyolcvan esztendő alatt soha nem aludtak ki végképen a hazafiak lelkében, azon reménységeket, melyek megvalósításáért immár három generáció dobta oda áldozatul életét a naponkénti török küzdelemnek". (58)