Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Pilch Jenő: Horthy Miklós. Ism.: Gy. 81

82 TÖRTÉNETI IRODALOM. Magyarország legszomorúbb éveinek oknyomozó történetét fogják megírni. Pilch, az anyag természetének megfelelően, öt fejezetre osztotta művét, gyermekkorától 1920 március l-ig írva le kormányzónk pályafutását. Az első fejezet a béke éveiről, a második a világháborúról szól. Az alföldi lovasgyerekből tengerésszé lett Horthy, 1886-október 1-én kezdette meg katonáskodását, mint másodosztályú tengerész-hadapród. Mint pályatársai általában, ő is sok országot, világot látott. Megfordult Elő- és Hátsó-Indiában, Ausztráliában és a polinéziai szigetvilágon is. Fontos, hivatást töltött be az 1908—1909-i balkáni mozgalmak alatt, amikor „Taurus" nevű konstantinápolyi állomáshajónknak volt a parancsnoka. 1909 november 1-én Ferenc József királyunk szárnysegéde lett s ezt az állást 1914 május l-ig töltötte be. 1914 nyarán a nagy világégés váltotta fel a béke nyugalmas éveit. Horthy, a haditengerészet mozgósításakor, előbb a „Habsburg" csatahajó, majd a „Novara" gyorscirkáló parancsnoka lett. A tűzkeresztségben 1915 május 24-én részesült, amidőn az olasz tengerpart ellen végrehajtott nagy „raid" alkalmával, a reábízott csoporttal Ravenna kikötőjét — Porto Corsinit — támadta meg. A San Giovanni di Meduánál, majd az otrantói szorosban vívott tengeri ütközetben, újból fényesen kitűntette magát Horthy s vitézségének jutalmául a Mária Terézia-rend lovagkeresztjét kapta. 1918 februárius 27-én ellentengernagy, és flottaparancsnok lett, majd ugyanazon év november 1-én — az összeomláskor — altengernaggyá lépett elő. A III. fejezet első része valóságos „siralmas krónika", mert magyar hazánknak Károlyi Mihályék garázdálkodását követő teljes összeroppanását, a kommunizmus lábrakapását, a francia, rác, cseh és oláh megszállócsapatok fokozatos térhódítását vázolja. Majd áttér a szegedi ellenforradalomra s az. ott alakult kormány működésére, amelynek Horthy, rövid ideig, hadügyminisztere volt. Ezt az állását. Károlyi Gyula gróf kabinetjének bukása után, a fővezéri állással cserélte fel. Kormány ország nélkül, hadügyminiszter vagy fővezér hadsereg nélkül, valóban különösen hangzik. Annál nagyobb érdem tehát, hogy ennek a kommunisták által „bohóckormány"nak, „cirkuszkormány"-nak csúfolt alakulásnak szinte emberfölötti munkájából sarjadt a nemzeti hadsereg akkor még gyenge palántája. Mi, akik ott állottunk az új magyar haderő bölcsejénél s aggódva láttuk az annak fejlődését gátló s minden pillanatban felborulással fenyegető helyzetet: csak a legnagyobb elismeréssel nyilatkozhatunk a fővezérről. Horthy Miklós az ellenségeinkkel kezdett, annyiszor elakadt s végre eredménytelenül lezárult tárgyalások ellenére is. rendületlenül állotta meg a helyét Szegeden. Pedig nem volt biztató a helyzet befelé sem. Az a kis.