Századok – 1929-1930

Értekezések - TABORSKY OTTÓ: Az 1836: XXI. t.-c. létrejötte - 840

AZ 1836 : 21. τ.-c. LÉTREJÖTTE. 841 aminthogy János özvegye, Izabella és a kiskorú János Zsigmond tényleg Erdély és a Részek birtokában maradt. A Ferdinánd és Izabella közt kötött 1551. egyezséget meghiúsította János Zsigmond 1556-i visszatérése. A magyar és erdélyi rendek által igényük érvényesítésére egyaránt idézett 1571-i speyeri szerződés ugyan szintén biztosította e területeknek Magyarországhoz való visszacsatolását, de a magyar rendek e szerződést se ratifikálták. Báthory István hűségesküje az erdélyi rendek tudtán kívül csak néhány főúr közbenjárásával történt. Báthory Kristóf és Zsigmond pedig Miksa megerősítése nélkül lettek erdélyi fejedelemmé. Báthory Zsigmondnak 1595-ben Rudolffal kötött szerződése következtében Rudolf Erdély és a Részek tényleges birtokában is volt, de Székely Mózesnek, majd Bocskaynak fejedelemmé választása megint felborította a helyzetet. A bécsi béke a még Báthory Zsigmondtól is követelt hűségeskü kifejezett elengedésével csak továbbfejlesztette Erdély függetlenségét. Rákóczy Zsigmond és Báthory Gábor megtartották e területet, az utóbbival kötött 1613-i szerződés pedig Erdély függetlenségét és az elszakított magyarországi területek egvbeni birtoklását teljes mértékben elismerte. A nikolsburgi béke elismeri hallgatólag a Magyarországtól korábban elszakított részekre vonatkozólag Erdélynek jogos birtoklását és rendelkezési szabadságát. A békekötés e szelleme kitűnik abból is, hogy amikor Allaghi Menyhért országbíró Bethlen Gábor halála után a hét megyét Magyarország számára visszakövetelte, zavartalanul meghagyta Erdélyt Magyarország többi elszakított részének birtokában. Részletesebben foglalkozik Miske báró referátuma a balázsfalvi szerződéssel és következményeivel. Magyarország ugyanis e szerződésből azt igyekszik bizonyítani, hogy Bihar, Zaránd, Arad, Kraszna, Közép-Szolnok. Máramaros megyék és Kővár vidéke adózás tekintetében újra Magyarországhoz kerültek, li,olott a szerződés 5. pontjának idézésével, mely a beálló „tél idejére" intézkedik, Miske báró Erdély jogának inkább megerősítéséi látja, Közép-Szolnok, Zaránd, Kraszna és Máramaros megyék s Kővár vidékének Erdélytől elvont adóit pedig T. József 1709 október 26-i rendeletével újra Erdélynek juttatta. Magyarországnak a Partiumra való igényét elismerő (.->3)