Századok – 1929-1930

Értekezések - TABORSKY OTTÓ: Az 1836: XXI. t.-c. létrejötte - 840

Az 1836:21. t.-c. létrejötte. (Második közlemény; vége.) VII. Az erdélyi kancellária referátuma a Partiumról. Amikor az országgyűlésből a Partium ügye is megint legfelső helyre kerül, itt is megindulnak a behatóbb tanácskozások, melyeket báró Miske erdélyi kancellár 1833 március 25-én kelt terjedelmes referátuma vezet be. A referátum első részében tárgyalja Erdély uniójának ügyét, azzal az indokolással, hogy az erdélyi unió megvalósításával a Partium kérdése amúgy is tárgy talanná válnék. Miután azonban az erdélyi unió ellen foglal állást, áttér a Partium visszacsatolásának kérdésére, mely fennmarad abban az esetben, ha bőségesen kifejtett érvei alapján Erdély uniója meghiusíttatik, illetőleg megakadályozható. Előrebocsátja a kancellár, hogy miután azok az eredeti szerződések és békekötések, amelyeken a Partium Erdéllyel való egyesítése alapult, nem állottak rendelkezésére, jelentős történeti művekből merített ismereteire kellett e tekintetben szoríkoznia. (') i? az 1538-i váradi békéből indul ki, mint amelyre a magyar rendek nemcsak a Partiumra, hanem Erdélyre való igényüket is főképen alapozzák. Miske báró azonban magának a váradi szerződésnek érvényes voltát vonja kétségbe a következő három okból: 1. Nincs bebizonyítva, hogy a békeszerződést, 10. pontjának megfelelően, országgyűlésen kihirdették és ratifikálták volna. 2. Az erdélyi és Zápolvai-féle rendeknek sem volt befolyásuk a tárgyalásra, amelyeket János részéről csak hat tanácsosa vezetett. 3. Ε hat tanácsos a szerződést esküvel sohasem erősítette meg és így — a történetírók tanúsága szerint — mindkét tárgyaló fél a szerződés befejezetlen volta miatt panaszkodott. Végül maga Erdély is e békekötést idézi a Partiumhoz való igénye érvényesítésére,