Századok – 1929-1930

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Az 1848. évi 41. törvénycikk 809

836 MÂLYUSZ ELEMKIt. mondásával megszilárdul, megváltozik a társadalomszemlélet is. A földmívelő jobbágy nem alany többé, ami korábban volt, hanem indifferens tárgy, mihelyt a földesúr érdeke emelkedik döntő fontosságú tényezővé. Most már nem az a fontos, hogy ki dolgozik, hanem az, hogy ki foglalkoztatja birtokán a munkáskezeket. A nagybirtokos uradalmát oly római császárkori dominiumnak tekinti, ahol η rabszolgák százai szorgoskodtak, magát pedig többé nem jobbágyok, hanem a római jog által colonus-oknak nevezett alattvalók urának. Nem véletlen tehát, hanem ellenkezőleg az új társadalomszemlélet elterjedésének a jele, hogy a magyar jobbágyot Mátyás 1486-i törvénye (39. t.-c.) nevezi legelőször ridegen colonus-nak, holott korábban okleveles emlékeinkben és törvényeinkben egyaránt iobagio volt a neve s csak esetlegesen, kivétel képen, „rusticus" vagy „villanus". Érthető ezek után, hogy a földesúr, ha már régi jobbágyait is a római jog terminus technicus-ával illeti, még kevésbbé tehet különbséget, hogy polgár vagy jobbágy-e az, aki szőlőjét, földjét míveli; az ő szemében mindkettő alattvaló, következőleg kivétel nélkül egyenlő elbánásban is kell őket részesítenie. Mihelyt pedig a földesúri érdeknek, ennek az egyeduralomra jutott tényezőnek a szemszögéből mérlegeltetnek a társadalom alkatelemei, egész természetes lesz, hogy ép, fejlett jogérzékű emberek, mint az 1481-i ítélet meghozói, semmi kivetni valót sem találnak abban, hogy az eredetileg bérlő polgárokat és a földesúr saját jobbágyait ugyanazon sors részeseivé tegyék, sőt, meggyőződésük szerint, ily ítélet kimondásával az igazság szellemében vélnek cselekedni. Mindezeknek a rendelkezéseknek, amelyeket a Jagelló-kor törvényhozása 1492-ben és 1498-ban a mái-Mátyás idejében megfigyelhető felfogás szellemében tett, határozottan nagy jelentőségük volt. Ez a jelentőség abban nyilvánult meg, hogy a szőlőbérlő polgárokat és a jobbágyokat egy kategóriába vonták. Ezen a megtört úton, a XV. század kilencvenes éveinek ezen uniformi-Wandlungen in Deutschland vom 14. zum 16. Jahr., Zeitschr. f. Sozial- u. Wirtschaftsgeschichte, 1893. 247. skk. 1. (Ugyanígy: Deutsche Geschichte. V. 1. III. skk. 1.) Mérsékeltebben ítéli meg G. Below: Die Ursachen der Rezeption des Römischen Rechts in Deutschland, 1905, 66. 1., aki kiemeli, „dass das Römische Recht verschiedenen Zwecken dienstbar geworden und als eine an sich im wesentlichen neutrale Macht anzusehen ist".