Századok – 1929-1930

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Az 1848. évi 41. törvénycikk 809

A7. 1498. ÉVI 41. TÖRVÉNYCIKK. 837 záló szellemében építette azután ki rendszerét Verbőczy, aki a parasztlázadást leverő nemesi társadalom felfogását oly élesen hangsúlyozva juttatta kifejezésre. Amikor Dózsa kivégzése után a jobbágyság sorsa a korábbihoz képest rosszabbra fordult, a szőlőbérlő polgárok helyzete is, éppen mert már előzőleg a jobbágyokkal egy színvonalon állóknak tekintették őket, szintén alásüllyedt. Mint tudjuk, Verbőczy úgy formulázza meg kora felfogását, hogy a jobbágy nem rendelkezik szabadon a földdel és szőlővel, amelyet megmível, mert a birtok a földesúré, hanem csak munkájának bére és jutalma illeti meg.1

Szerinte tehát a jobbágy csak a szőlő és föld vagy malom becsűje felől végrendelkezhet, bár ezekről sem teljes szabadsággal, maga a föld és a szőlő azonban, a haereditas, a földesúré. Ez a felfogás, amely tehát lényegesen kedvezőtlenebb, mint a XIV—XV. századi, amely — miként láttuk — a liaereditast sokkal nagyobb mértékben tekintette a jobbágy tulajdonának, még nagyobb süllyedést jelentett a szőlőbérlö polgárokra. Szerződéseik korábban biztosították számukra a haereditas-szal való szabad rendelkezést, erről ezek után szó sem lehet. Sőt reájuk is vonatkozik ez a pont, amelyben Verbőczy a földesúri birtokjog elvének legvégső következményeit is levonta s amely úgy szól, hogy a földesúr bármikor magához válthatja jobbágya földjét, rétjét, malmát és szőlőjét, ha azoknak közbecsűjét, illetőleg igaz értékét kárpótlásul megfizeti. Hangsúlyoznunk sem kell, hogy a jobbágynak ez a kivetése birtokából —· „eiicere et excludere", mint a Hármaskönyv mondja — hatalmas fegyver volt a földesúr kezében, amely nemcsak nálunk, hanem Nyugat-Európában is rendszeres alkalmazásra talált, hol a Grundherrschaftnak Gutsherrschafttá változtatásának egyik sikeres módjává lett. Igaz, Verbőczy nem említi kifejezetten, hogy a földesúr a szőlőbérlő polgár földjét is visszaválthatja és saját kezelésébe veheti, de hogy a „jobbágy" kategóriájába a polgárt is beleérti, az nem egyedül a földesúri mindenhatóságot hirdető állásfoglalásából következtethető, hanem a Tripartitum I. 134. 46. §-ából is, hol azt mondja, hogy a földesúr nemcsak bármely parasztot, hanem még nemes embert is kivethet szőlőjéből. Semmiképen sem képzelhetjük el, hogy lia így bánik el a szőlőbérlő nemessel, más, jobb sorsban akarná részesíteni a szőlőbérlő polgárt. Bizo-1 Hármaekönyv. TIT. 30. 7.