Századok – 1929-1930
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Az 1848. évi 41. törvénycikk 809
AZ 1498. ÉVI 41. TÖRVÉNYCIKK. 835 det fizettek, kiváltságaik megóvása és biztosítása végett az ország rendes bíráihoz — nádor, országbíró, titkos kancellár, személynök1 — forduljanak s meg is ígéri, hogy ezek az első nyolcados törvényszakon igazságot fognak tenni köztük és a földesurak között. Csakhogy ilyen perre, Budára utazásra legfeljebb mezővárosok vállalkozhattak, amelyek kezében lehettek kiváltságlevelek. De ugyan mit kezdhettek azok a jobbágyok, akik egyenkint béreltek egy-egy darab szőlőt vagy földet s akik nem írásban vették annak idején bérbe a területet? Ezek számára csak egy lehetőség maradt: beletörődni a. megváltoztathatatlant^ és megfizetni a kilencedet. S ezt annál inkább meg kellett tenniök, mert ugyanez a törvény erős fegyvert adott velük szemben a földesúr kezébe, felhatalmazva őt, hogy a kilencedet nem fizető jobbágytól elkobozhatja bérelt földjét és szántóját. Természetes, hogy a jobbágy, csakhogy végleg el ne veszítse a legkeservesebben megszerzett örökségét — „illae haereditates... domino terrestri perpetue remaneant", szól a törvény parancsa — vállalta a kilenced terhét. Ha az 1481-i ítéletet ezekbe a szélesebb távlatokba, a gazdasági és társadalmi fejlődés nagy folyamába illesztjük bele, úgy az ítélet még súlyosabbnak tűnik fel. Nem kevesebbről van szó, mint hogy a nagyszombati polgárokat egy évtizeddel hamarább érte el az a sors, amely a Jagelló-korban a jobbágyoknak jutott osztályrészül. Bár így még vészesebbnek látszik az 1481-i döntés, mert az oly sok szenvedés kezdetét jelentette, mégsem állíthatjuk, hogy Mátyást és bírótársait elnyomó szándék vezette. Őket öntudatlanul sodorta magával az idő. A magyar fejlődés ugyanis gazdasági vonatkozásaiban sem elszigetelt, egyedülálló jelenség. Ismeretes, hogy Németországban is az újkor elejére szilárdult meg az az elv, hogy a paraszt a földesúr magánalattvalója és ugyanekkor jutott érvényre az a felfogás, hogy a paraszt nem uratlan földön telepedett meg, hanem a nemes birtokán,s aminek következtében valamely földesúr magán hatalma alá kell tartoznia. Azzal egyidejűleg, hogy ez az elv — támogatásra találva az egyre terjedő római jog frazeológiájában3 — a. jobbágy röghözkötöttségének ki-1 Hajnik i. m. 46. 1. 2 G. Fr. Knapp: Die Bauernbefreiung1 und der Ursprung der Landarbeiter in den älteren Teilen Preussens, 1887, I. 34., 46. 3 A római jog hatását erős túlzással emeli ki K. Lamprecht: Zum Verständnis der wirtschaftlichen nnd sozialen 53*
