Századok – 1929-1930

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Az 1848. évi 41. törvénycikk 809

ΛΖ 1498. ÉVI 41. TÖRVÉNYCIKK. 827 A rendelkezésünkre álló források alapján megállapíthatjuk, hogy a nagyszombati polgárok .szőlőbérlete nem volt egyedülálló jelenség a középkorban, hanem más szabad királyi városoknak, mint Sopronnak, Pozsonynak, Szegednek, Kassának1

és — mint éppen a tárgyalt törvénycikkből kitűnik — Budának, Székesfehérvárnak is voltak hasonló nagyobb szölőbérletei. Sőt az okleveles anyag figyelmesebb áttekintése után az is kiderül, hogy a bérletrendszer még általánosabb volt, mert a. XIV—XV. században a jobbágynak is lehettek olyan szőlői, amelyek nem saját földesurának birtokain feküdtek, hanem azokat más földesúrtól bérelte, akihez tehát lényegében éppen olyan viszony fűzte, mint a nagyszombatiakat a Szentgyörgyi és Bazini grófokhoz. Nem a Kisalföldről, hanem az ország ellenkező részéről, Szlavónia területéről válogattuk össze az alábbi adatokat, amelyek hivatottak ennek az egész Magyarországon elterjedt bérletrendszernek egyes részleteit megismertetni.2 Megállapítható, bogy kis, néhány telkes faluban élő jobbágynak éppen úgy lehetett szőlője más birtokos földjén, mint egy szabad királyi város vagy szabadalmas mezőváros lakosának. A kaproncai polgároknak pl. Kővár várának területén vannak szőlőik, a zágrábi bírónak meg a remetei pálos-konvent birtokán s míg a bakvai pálosoknak, Remethinek és Petretinek falvakban lakó jobbágyai Rohochai Gergely mester földjéből béreltek szőlőm ívelésre alkalmas területet, addig viszont Ciliéi Katalin medvevári jobbágyai meg a szomszédos szerzetesi földek egy részét vették bérbe és fizettek utána censust.3 Bár a jobbágyok csak bérlők, tulajdonjoguk olyannyira teljes, hogy birtoklásuk örök bérletnek tekinthető. A bérlői viszony ugyanis a földesúr által egyoldalúan nem bontható fel, csak abban az esetben, ha a jobbágy nem fizeti meg az évi bért vagy hűtlenséget követ el a szőlő földesura ellen. Ebben a két esetben —· 1 Házi i. m. VI. 103.; Reizner J.: Szeged története. IV. 16., 69., 75. skkL, 84., 96. 1.. Sztáray-oklevéltár, II. 117. 2 Az Országos Levéltár azon okleveleit használtuk fel, amelyek regesztáit „A szlavóniai és horvátországi középkori pálos kolostorok oklevelei az O. L.-ban" címmel a Levéltári Közlemények (alább L. K. jellel rövidítve) több évfolyamában már közöltük, vagy közölni fogjuk. 3 Dl. 34.865 (1433.); Dl. 34.491 (1462. L. K. 1927, 172.); Dl. 32.767 (1420. L. K. 1925, 104.); Dl. 34.478 (1459. L. K. 1927. 167.).