Századok – 1929-1930
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Az 1848. évi 41. törvénycikk 809
828 MÂLYUSZ ELEMKIt. és csak ezekben1 — megszűnik a bérlői viszony és a szőlő visszaszáll a földesúrra. Minthogy az oklevelek stereotip kifejezéssel azt mondják, hogy a jobbágyok ekkor veszítik el a szőlők „proprietás seu dominium"-át, nyilvánvaló, hogy a jobbágy egyébként valóságos „proprietas"-szal rendelkezett. De nemcsak a jogi terminus technicus szerint illette meg a birtok a jobbágyot, hanem a valóságban is szabadon rendelkezett azzal. Eladhatta tehát, még pedig a XIV. században a földesúr hozzájárulása ós engedélyének kikérése nélkül. Jellemző a jobbágy birtokjogának teljességére, hogy az adás-vételt vagy a megye, vagy valamely hiteleshely előtt foganatosíthatta, akárcsak mint bármely nemes ember. így adja el Peech-i Pál egyik jobbágya, Peruk fia Törnek két márkáért 1402-ben a csázmai káptalan előtt szőlőjét Cletkónak, aki ugyancsak Peech-i jobbágya, vagy 1378-ban Körös megye alispánja és szolgabírái előtt Lendvai István egyik, Pál nevű jobbágya, aki Preme chench faluban lakott, nyolc márkáért azt a szőlőjét, amely Lüben fia Balázs Globoohkagora nevű birtokán feküdt. Ez utóbbi alkalommal jelen volt a falu birtokosa. Balázs is, egész ténykedése azonban csak annak a kijelentésének a megtételére szorítkozott, hogy az új birtokost meg fogja védelmezni, feltéve, hogy a régi censust megfizeti.2 A XV. században annyiban változik a helyzet, hogy az adás-vétel már rendesen azon földesúr előtt megy végbe, az állít ki róla oklevelet, akinek földjén a szőlő feküdt,3 amit a földesúr hozzájárulása, beleegyezése gyanánt tekinthetünk. Ez a változás azonban még korántsem jelent rosszabbodást, mert egyrészt az új szőlőbérlő ugyanazon feltételekkel veszi át a szőlőt, mint ahogyan azt elődje művelte, másrészt pedig ekkor még mindig nem kivételes eset az sem, hogy kimondottan nem-nemesek hiteleshely előtt vesznek zálogba birtokot oly formalitások között, amelyek a rendi szellem teljed 1 Ezt hangsúlyozzák az oklevelek, pl. 1)1. 34.710. (1436.): „Si hiidem supranominati premissum ceti,sum solvere nollent aut recusarent modo aliquali, aut eciant aliquant notant infidelita^ tis contra nos vei dictam ecclesiam nostram ineurrerent per quemeunque eventum, extunc a proprietate seu dominio ipsarum porcionum possessionariarum cada'nt ipso facto". ! Dl. 34.680. és Dl. 34.378. (L. K. 1925. 136. és 132.) :l PI. Dl. 35.463. (1418.). Dl. 34.794. (1451.)
