Századok – 1929-1930

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Az 1848. évi 41. törvénycikk 809

AZ 1498. ÉVI 41. TÖRVÉNYCIKK. 825 II. A tények, amelyeket az 1498. évi 41. t.-c. történeti előzményeinek előadásánál ismertettünk, kétséget nem tűrően bizonyítják, hogy a Hármaskönyv egyik, tendenciózusnak nevezhető, bár kis részlete η (ím Verbőczi, hanem Mátyás korának produktuma. Ebből a tanulságból pedig hajlandók vagyunk azt a figyelmeztetést is kiolvasni, hogy nem szabad sem a Tripartitum többi részénél általános feltevésekkel megelégednünk, sem pedig az egész Jagelló-kor törvényhozását — s következőleg magát a kort is — lomtárba kívánkozó szólamokkal magyarázgatnunk, hanem minden kérdésnél külön-külön kell kutatnunk a XV. századi fejlődést, úgy, amint az az okleveles anyagból kihiivelyezhető. Mert tagadhatatlanul más jelentőségben tűnik fel ugyanaz az intézkedés — bár oly kis ügyben tétetett is meg, mint a polgárok szőlőbérlete —, ha az nem róható fel egyszerűen a királyi hatalom gyengeségének. Az 1481-i döntésnél ugyanis szó sem lehet arról, hogy a felperesek iránti kedvezés, elfogultság szerepet játszhatott. Ha Mátyás még uralkodása elején hozott volna ilyen ítéletet, talán lehetne erre gondolnunk. Akkor t. i., amikor a kiskirályokkal szemben egyedül csak családi hatalmára támaszkodhatott s ezért, jobb meggyőződése és kedve ellenére, kénytelen volt még olyan szégyenletes feltételeket is elfogadni, csakhogy elismerjék őt királynak, mint amilyent éppen a Szentgyörgyi és Bazini grófok diktáltak neki, akik engedelmességük fejében 24.000 forinton és a biztosítékul lekötött pozsonyi harmincadon kívül nemcsak a Nagyszombat és Szakolca városok feletti fejedelmi hatalmat követelték, hanem azt is, hogy a király illő tisztelettel bánjék velük.1 Ezek az állapotok az ítélet kimondásakor már rég feledésbe merültek. Ekkorra Mátyás már úgy megtörte a régi, a Hunyadi-házzal vetélkedő nagybirtokos családok erejét — gondoljunk csak a méltóságok adományozásánál követett önkényes eljárásra —, hogy rendezett pénzügyein meg hadseregén nyugvó hatalmával ezek többé már nem szállhattak szembe. Sőt e szembetűnő eredmények elérése után ahhoz is hozzáláthatott, hogy az olvgarcha-családok erejét új tényező, a megyei birtokos- és kisnemesség nagyranövelésével neutralizálja. Tudjuk, hogy 1486-ban 1 T)l. 15.220. (1458.) (52)