Századok – 1929-1930

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Az 1848. évi 41. törvénycikk 809

A7. 1498. ÉVI 41. TÖRVÉNYCIKK. 821 joghatósága alatt. Ezért, amikor kiderül, hogy a földesúr egy polgár szőlőjét, a Pozsony város által hozott ítélet ellenére, elfoglalta, megparancsolja, hogy a szőlőt adja vissza és annak birtokába a polgárt, mint valami nemest, a hiteleshellyel vissza is vezetteti.1 Ezen ítéletek és intézkedések szerint a polgárok jogi és gazdasági helyzete a bérletekkel kapcsolatosan a földesurakkal szemben a XV. század elején még változatlanul olyan, mint Róbert Károly korában volt. S hogy ez általánosnak tekinthető, arra a következő, ismét a Szentgyörgyiekkel vonatkozásban lévő ügy mutat rá. A pozsonymegyei Szempc mezőváros lakói 1347-ben szerződést kötöttek a béli nemesekkel, akiknek területén szőlőket ültettek. A megállapodás szerint tíz évig ingyen volt a föld birtokukban, azután pedig szőlőnkint 12 dénárt, egy tyúkot és bizonyos mennyiségű bort adtak. Idővel egyes béli telkek a Szentgyörgyi grófok birtokába kerültek, akik a szőlőbirtokos polgárokat nagyobb szolgáltatásokra akarták kényszeríteni, úgyhogy a viszály 1429-ben Zsigmond elé került. A király ítélete ekkor is a régi szerződés valamennyi pontjának változatlan megtartását rendelte el.2 A viszály Nagyszombat és a Szentgyörgyi grófok között Mátyás uralkodásának utolsó évtizedében lobbant ismét fel. A közvetlen okot nem nehéz megtalálnunk. Minthogy a census szőlönkint állandó összegben volt — a természetben beszolgáltatott boron kívül — megállapítva, a pénznek a XV. században bekövetkezett lassú értékcsökkenése miatt a földesúr jövedelme egyre kisebbedett. Ebből az értékcsökkenésből magyarázható, hogy a földesúr a fokozatosan devalválódó pénzszolgáltatás helyett más ellenértéket követelt. Azt kívánta 1481-ben a polgároktól, hogy a szőlők után kilencedet adjanak éppen úgy, mint a többi szőlős jobbágyok. Mondanunk sem kell, hogy ez a követelés az eddiginél jóval súlyosabb terhet jelentett s ezért a nagyszombatiak vonakodtak is eleget tenni annak. Az ügy ennélfogva Mátyás király elé került, aki ítéletét személyesen hozta meg, miután kikérte a főpapok, bárók, ítélőmesterek és nemcsek tanácsát. A felperes grófok — ügyes fogással — a pert nem a Szentgyörgy és Bazin területén fekvő szőlők, hanem 1 Dl. 10.241. J Anjoukori okmánytár. V. 115. és Dl. 12.036.