Századok – 1929-1930
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Az 1848. évi 41. törvénycikk 809
822 MÂLYUSZ ELEMKIt. a vörösköi szőlők miatt kezdették meg, amelyek haszonvételének megállapításánál nem kötötte kezüket az 1325-ihez hasonló szerződés. Volt ugyan a nagyszombatiak kezében — legalább 1414-ben még birtokukban volt — egy szabadságlevél, amelyet Cymbuoh-i Bernát, Vöröskő akkori ura 1337-ben adott annak a vállalkozónak, aki három hegyét (Rosemberg, Wolfsberg, Alachtal) szőlőm ívelésre átvette, csakhogy ebben a nagyszombatiak nem voltak megemlítve s benne a földesúrnak járó bérletdíj egy összegben volt a következő módon feltüntetve: tavaszkor 60 pensa census, őrzés fejében 12 pensa, szőlőéréskor a földesúri háztartás részére természetbeni szőlő, szüretkor pedig féltalentum, azaz három pensa, bizonyára már szőlőnkint.1 De a nagyszombatiak azért sem vártak sokat ettől az oklevéltől, mert a Szentgyörgyi grófok a szőlőket a XV. században a Vöröskői Wolffurt-családtól, tehát már másodkézből szerezték meg. Ezért a polgárok, ha ugyan birtokukban volt még, fel sem mutatták Mátyás királv előtt, hanem helyette V. István 1270-i, Károly Róbert 1326-i, valamint Nagy Lajos 1363-i általános s már ismertetett privilégiumait terjesztették elő. Mátyás, hangsúlyozottan meghallgatva bírótársait, elismerte a grófok „nyilvánvaló és igaz" jogait s Nagyszombat valamennyi polgárát, lakóját, akiknek Vöröskő területén szőlőjük van, arra ítélte, hogy más jobbágyok módjára — „instar aliorum iobagionum dictorum com it um" — kilencedet adjanak, sőt ezenkívül hordónkint a földesúrnak még 6—6, a regisztrátornak pedig 2—2 dénárt fizessenek. Ezzel egyidejűleg érvénytelenítette az V. István- és Károly Róbert-féle privilégiumokat is.® Ez az ítélet a polgárokat nemcsak olyan terhek viselésére kényszeríti, amelyre a jobbágyok voltak kötelezve, hanem szavakkal is világosan, félre nem érthetően kifejezi, hogy helyzetüket — a földesúrral szemben — a jobbágyokéval azonosnak tekinti, bár egyelőre csak gazdasági vonatkozásokban. Indokolásában az ítélet arra hivatkozik, hogy amint az uralkodó felségjoga értelmében az országnagyok tanácsára és hozzájárulásával szabadon hozhat törvényeket, éppenúgy kötelessége az ország javát célzó jogszokások és statutumok megtartatása is. Ebből a felségjogból magyarázza azután, hogy 1 Dl. 10.005. * Dl. 12.795.
