Századok – 1929-1930

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Az 1848. évi 41. törvénycikk 809

820 MÂLYTJSZ ELEMÉR. Noha így 13G5 után hiányzanak a közvetlen adatok a polgárok és a Szentgyörgyiek viszonyára vonatkozólag, indirekt úton, a nagyszombatiak és más földesurak viszályaiból megállapítható, hogy a XIV. században és a következő század első felében a régi szerződések szellemében még változatlanul szabad megegyezésen nyugodott a bérletek ügye. Ezeknek a viszályoknak a története ugyanis azt bizonyítja, hogy a szőlőbérlő polgárok bántatlanul megmaradtak régi privilégiumaik — szerződéseik — élvezetében és a bíróságok következetesen kényszerítették a földesurakat azok tiszteletben tartására. Amikor tehát 1397-ben Zsigmond király előtt a nagyszombatiak panaszt emelnek Wolffurt-i Ulrich ellen,, hogy ez vörösköi szőlőbérleteiknél egyebek közt a hegyvámot szokatlanul nagy mértékkel szedeti, bérelt szőlőik szabad eladását pedig megakadályozza, akkor a király — Eberhard egri püspökkel, Ciliéi Hermannal, Szentgyörgyi Tamással és Morichidai Jánossal — úgy ítél, hogy a Bergrecht-et továbbra is a régi mértékkel kell szedni, hacsak nem tudja a földesúr privilégiummal igazolni, hogy elődei más mértéket használtak, a Hof-ok eladása pedig nem akadályozható meg·.1 Ugyan így változatlanul a régi kölcsönös megállapodások megtartását rendeli el 1414-ben János esztergomi érsek kormányzó is, amikor elintézi a nagyszombatiak és Ulrich között felmerült viszályokat. A polgárok azon panaszára, hogy a földesúr a hegyvámot, a „tributum montium"-ot nem 32 pintes urnával számítja, a Nagyszombat környékén szokásos pinttel mérve, hanem a vásárival, amely annál négy pinttel nagyobb, a régi mérték mellett dönt s a visszaélések megakadályozására elrendeli, hogy a mérték egyik hitelesített példánya ezentúl a földesúrnál, a másik pedig a városnál legyen. Hasonlóképen fenntartani igyekszik a polgároknak azt a kedvezményes helyzetét is, hogy nem állanak egészen a földesúr bírói kain a nagyszombatiaknak szőlőik vannak, továbbá Modor lakosaihoz, hogy a „dacia seu census"-t, amelyért a polgárok szőlőiket bérlik, ne vonakodjanak elfogadni, hanem átvéve azt, engedjék meg a szabad művelést. (Dl. 12.295.) Világos, hogy ha 1364-ben a király az 1325-i megállapodáson, ill. az 1326-i utasításon túlmenőleg részesíti kedvezményben a földesurakat, azaz, ha ezek kedve szerint hozzájárul a bérletdíj felemeléséhez, akkor a földesurak nem fognak már a következő évben akadályokat gördíteni a nagyszombatiak elé. 1 Dl. 8249.