Századok – 1929-1930
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Az 1848. évi 41. törvénycikk 809
818 mályusz elemek. volt a földesúré, egy pedig a „hegymesteré" (magister montis seu vinearum) —, majd öt dénárt fizettettek velük tributum fejében s üres szekereiket éppen úgy vám alá vonták, mint mindazt, amire munkájuk közben volt szükségük.1 S ez még mindig nem volt elég. Ezután következtek a hatalmaskodások, amelyek során a polgárok kénytelenek voltak a földesurak borát — bizonyára nem „allodiális" földön termett, hanem bérletdíj fejében beszedett borról van itt szó — saját, szekereiken a várba szállítani s nem maradt el a polgárok személyes szabadságának megsértése, a böntönbevetés, sőt egyikük szőlőjének lefoglalása sem. Börtönbe az a polgár került, aki Sebus fia Jánossal éppen a hegyvám miatt elegyedett viszályba s nem elégedve meg a földesúr ítéletével, követelte perének a pozsonyi városi hatósághoz küldését. Mindezek a jogtalanságok és hatalmaskodások arra bírták a nagyszombatiakat, hogy szőlőik míveletlenül hagyásával fenyegetőzve, 1362-ben az országbíróhoz forduljanak. Bebck István országbíró szerfelett bonyolultnak találta a viszályt. Ügyannyira, hogy a tárgyalást éppen emiatt el is halasztotta, hivatkozva arra, hogy az ország báróinak távollétében, ezek nélkül nem hozhat ítéletet. Bái· az uralkodó is oly fontosnak találta a polgárok sérelmeinek orvoslását, hogy még azt is elrendelte, hogy a, szokásos idézések egyike ne a hadoszlás utáni 15. napra, hanem azonnalra tűzessék ki, érdemleges tárgyalásra csak 1364 elején került a sor. De csak tárgyalásra, ítéletre már nem, mert a két Szentgyörgyi-testvér ügyesen felhasználta az 1335-i szerződés nynjtotta kibúvót. Amíg ugyanis a korábbi szerződések úgy szóltak, hogy azoknak a földesurak általi megszegése esetén a polgárok felszabadulnak a háronipenzás díj fizetése alól, addig az 133ő-i szerződés, noha ennél jóval szigorúbb büntetőszankciót mondott ki, nevezetesen azt, hogy Sebust a megállapodás megsértésekor fej- és jószágvesztés sújtja, ezt a büntetést csak Sebusra vonatkoztatta s nem mondotta ki, hogy utódait is hasonló sors érheti. A Szentgyörgyiek tehát arra hivatkoztak, hogy ily módon apjuk megállapodása nem kötelezi őket s ezzel az érveléssel sikerült is kieszközölniök Lajos királytól ' Pl. egy 4 d.-os cserépedény után, vagy négy mérő zab után, aminek az értéke 7 d., egy-egy d.-t, az üres szekerek után 2—2 d.-t kellett fizetni, az embereknek pedig, jövet és menet egyaránt, egy-egy d.-t.
