Századok – 1929-1930

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Az 1848. évi 41. törvénycikk 809

812 mAlyusz elemér. Szentgyörgy területén végleg megtelepülő, ott házat építő polgár elveszti szabadságát, amelyet mint nagyszombati lakos élvezett és a földesúr bírói hatalma alá kerül, annak jobbágya lesz. A nagyszombati polgár teljes függetlenségét bizonyílják különben kötelezettségei is. A polgárok minden szőlő után évente három penzát fizetnek éspedig egyet tavasszal, kettőt meg szüretkor, míg a magyarul hegyvámnak, németül Bergrecht-nek,1 latinul jus montanum-nak nevezett földbér (terragium) fejében két szentgyörgyi akó bort és két dénárt adnak. Bizonyára van valami oka, hogy ezt a két fontos szolgálmányt nem egyesítve, hanem külön tételekben sorolja fel a megállapodás. Ez az ok feltehetőleg külön böző korú eredetükben rejlik. A részben pénzben, részben terményben megállapított terragium egyenes folv tatasa az 1270-ben említett csöbörnek és kétdenáros díjnak. Vele szemben újabb eredetű — hiszen 1270-ben még szó sincs róla — ahárompenzás díj, amelyet a polgárok a földesúri fennhatóságtól való mentességük fejében fizettek. Még egy teher nehezedett a polgárokra: az elszállításnál fizetendő vám (tributum), amely hor dónkint két dénárt tett ki. Ezek a polgárságra oly kedvező feltételek kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Nagyszombat lakói és a föl desurak között tisztán bérleti viszony volt. Nem kényszer, hanem szabad elhatározás vezette mindkét félt: a földbirtokost az a belátás, hogy parlagon heverő földjeit érdemes bérbeadni, mert így új jövedelemhez jut, a polgárokat pedig a vágy, megszerezni a munkakedvük kielégítésére szükséges földet. Mily kedvező volt ez a szerződés Nagyszombatra, azt főleg akkor látjuk, ha azokkal a feltételekkel hasonlítjuk össze, amelyek mellett ugyanakkor más szőlőművelők kaptak földet. Pl. a győri várhoz tartozó Ság, Nyúl, Tarján és Écs lakói csak a szőlőtermés felét tarthatták meg maguknak, mert a másik fele részben a királyé, részben a győri comesé volt s a földdel sem rendelkeztek szabadon, mert az özvegynek, ha nem voltak gyermekei, csak a szőlő egyharmada jutott, a többi pedig a comesé lett. Tgaz, az az oklevél, amely a szolgál -1 Az osztrák területen, főleg Stájerországban elterjedt és a magyar hegyvámmal azonos Bergrecht fogalmát pontosan megállapította A. Mell alapos monográfiájában, Das steirische Weinbergrecht und dessen Kodifikation im Jahre 1543, béosi akadémia. Phil.-hist. Klasse, Sitzungsberichte. 207. k. 4. sz. 1928.