Századok – 1929-1930

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Az 1848. évi 41. törvénycikk 809

AZ 1498. ÉVI 41. TÖRVÉNYCIKK. Sil gyarád, Parna falvak bizonyítják.1

Minthogy a Kiskárpátoknak szőlőművelésre kiválóan alkalmas lejtőire mégis szükségük volt, mint bérlők jelentkeztek szomszédjaiknál. A XIII. század közepén Pozsony megyében már különböző nemesek birtokain ültetett szőlőik voltak. Legalább is 1270-ben a földesurakkal már amiatt viszálykodnak, hogy ezek az általános haszonbéren, ú. m. a szőlőnkinti szokott csöbrön és két dénáron kívül többet követeltek, mire ők a királyhoz fordultak segítségért s tőle kértek oly privilégiumszerű határozatot, hogy továbbra is az említett régi bér tartandó fenn.2 Bár az így nyert privilégiumot III. Endre is megerősítette 1291-ben,3 hosszú életű mégsem volt az. A királyi parancs tiltó rendelkezései az életet nem tudták feltartóztatni. A tulajdonos igényei és követelményei a szőlők hozamának növekedésével fokozódtak s e követeléseknek a bérlők hova-tovább kénytelenek voltak engedni. így jött létre már 1278-ban Szentgyörgyi Ábrahám fia, Tamás comes és Nagyszombat között a kölcsönös megegyezés, az első írásbeli megállapodás, mely a bérletek ügyét kimerítően szabályozta.4 A megegyezés szerint a polgárok teljesnek mondható szabadságot élveznek mind vagyonukat, mind pedig személyüket illetőleg. Szőlőikkel szabadon rendelkeznek, azoknak ők a birtokosai: örökös hiányában vég rendeletileg bárkire hagyhatják, vagy el is adhatják, csupán 40 dénárt kell fizetniök ily tulajdonosváltozás Esetén a földesúrnak. Személyileg pedig mentesek a földesúr bírói joghatósága alól. Tehát nem idézhetők a földesúr elé, hanem perükben, ha t. i. valaki keresetet támaszt velük szemben, a nagyszombati városi tanács ítél. Csak ha ez nem szolgáltat igazságot, léphet fel a földesúr. A szabadság és függetlenség azonban csak azokat a polgárokat illeti meg, akiknek szőlőiken kívül Szentgyörgy területén nincs egyszersmind kúriájuk vagy épületük. Nyilvánvaló, hogy ez a megkülönböztetés a polgár és a jobbágy még teljesen szét nem vált fogalmának kettősségét akarja kifejezésre juttatni: a 1 Pejér: Codex dipl. IV. 3. 393. ós a dolgozatunkban alább ulézendő oklevelek. 5 Wenzel: Árpádkori új okmánytár. VIII. 305. 3 U. a. X. 30. 4 Országos Levéltár. Pl. 998.