Századok – 1929-1930

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Az 1848. évi 41. törvénycikk 809

Az 1498. évi 41. törvénycikk. (Társadalomtörténeti tanulmány.) Ez a törvénycikk pár soros mindössze és első pillanatra tartalma sem látszik fontosnak. Arról szól, hogy a budai, székesfehérvári és zalánkeményi polgárok, továbbá a király és bárki más városainak lakói kötelesek kilencedet fizetni azon földesuraknak, akiknek birtokain szőlőik vagy szántóföldjeik vannak, amint azt a decretum is meghagyja.1

Minthogy ÍJ. Ulászló uralkodásáig a Corpus iuris-ban nem találunk hasonló rendelkezést, viszont a következő évek országgyűlései négyszer egymás után újból ugyanilyen intézkedést tettek,2 a törvényekkel való egybevetés alapján azt kellene következtetnünk, hogy e cikkben a Jagelló-kor törvényhozásának egyik jellegzetes termékét szemlélhetjük. Azon korét, amelyben az oligarchák, felszabadulva az erős kezű Mátyás uralma alól, nem elégedtek meg a királyi hatalom gúzsbakötésével, hanem elnyomták a többi társadalmi réteget is. A városi polgárság bizonyos elemei nek kilencedfizetésre szorítása ugyanis ilyen elnyomásnak tűnik fel, a rendelkezésnek négyszeri megismétlése pedig azt látszik bizonyítani, hogy új volt a teher, a polgárság tiltakozott is ellene és éppen ezért kellett azt újabb és újabb parancsokkal engedelmességre kényszeríteni. S ezt a természetes feltevést támogatják a rövid törvénycikk azon szavai is, amelyekkel az 1492. évi 47. t.-c.-re utal; ez a cikk ugyanis okmányilag igazolhatóan valóban új rendelkezést tartalmaz.3 Ha azonban vizsgálódásainkat nemcsak a Jagelló-korra terjesztjük ki, hanem hosszanti irányban haladya kutatjuk a törvény-1 „Cives Budenses, Albenses et' de Zalánkemen et aliae quaelibet civitates tam regales, quam aliorum quorumeunque, in terris aliorum vineas habentes seu araturas facientes, dominis terrestibus nonas solvere teneantur. prout continetur in decreto." Az utolsó szavak az 1492. 49., ill. 47. t,-o.-re vonatkoznak. 2 ÍSOO. 27., 1514. 58., 1518. 27., 1519. 25. ^t.-e. 3 Mályusz Ε.: Az 1514. évi jobbágyháború okai. Társadalomtudomány, 1926. 377. 1. (51)