Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Dolgozatok a M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem archaeológiai intézetéből 797

történeti irodalom. 801 szokásokból levont következtetésekkel. Előbb a kérdésnek a hazai és külföldi tudományos irodalomban található fontosabb feldolgozásaival ismertet meg s a sok, különféle föltevés között, Forrer véleményéhez csatlakozik, aki szerint „azért fektetik így a halottat, hogy alvónak tűnjék fel, de a halottól való félelem is megvan, ami a lábak összekötözésére vezetett." Ezután a zsugorított temetkezések lelőhelyeinek térképét közli, mely szerint legsűrűbb ez a temetkezési forma a Tiszavidék prehisztorikus telepein, de előfordul ritkábban a Dunántúl, a Duna—Tisza közén, a Duna mellett, a Tiszántúl (itt meglehetősen sűrűen) és Erdélyben, főkép a Maros mentén. Ezután a lelőhelyek pontos statisztikáját adja, a leletköriilmények és mellékletek lehető részletes feltüntetésével. Végül az eredményeket foglalja össze. A sírok keletkezésének időtartama a neolithkortól bezárólag a bronzkorig tart s a temetkezések hol külön sírban, hol külön temetőkben történt. Ezután összefoglalásokat ad a sírok mélységéről, külső megjelöléséről, készítésmódjáról, tájolásáról, a halott fektetéséről (hanyatt, oldalt és hasonfektetett vázakat ismerünk), a sírmellékletekről. Végül e temetkezési mód okait keresve megállapítja, hogy a halott elhelyezésénél a szokásban lévő fekvőmód volt ugyan az irányadó, de az erős zsugorítás okait abban kell látnunk, hogy az ősember biztosítani akarta magát a visszatérő halottaktól s ezért temette el összekötözött lábbal halottait. Ezt az utóbbi feltevést a közelmúlt és a mai népszokásokból vett igen érdekes példákkal bizonyítja, melyeknek eredete mind a halottaktól való babonás iélelmen alapszik. Ez volt első és főoka az őskorban is e temetkezési mód elterjedésének és szokásának. — Buday Árpád: Vitás kérdések cím alatt két kisebb cikket közöl. Az elsőban „Limesproblémák" címen a bácskai ú. n. „kis római sánc' -ról és „nagy római sánc"-ról bizonyítja, hogy római eredetűek, valamint a dáciai limesre és Dáciának a rómaiak által való fokozatos meghódítására vonatkozó tanulmányait egészíti ki néhány új adattal. „Az ú. n. thrák lovasisten problémájához" címen Hekler Antal véleményével szemben is fenntartja, sőt új példával igazolja a II. kötet nagy tanulmányában kifejtett véelménvét. — Banner János: Népvándorláskori sírok Nagykamaráson. Szerző 26 sírból álló temetőt ír le, melyet mellékleteinél fogva avar nép emlékének tart s korát a Kr. u. VI—IX. században jelöli meg. — Krecsmárik E.: Koponyák a nagykamarást sírokból címmel a pontos koponyamérésekből következtethető test- és fejméretekből megerősíti az előbbi cikk tanulságait, hogy a temető csakugyan avar nép nyugvóhelye volt. — Mátyás Jenő: A csontvizsgálatok fontossága a régészetben címmel érdekes tanulmányt közöl azokról a kísérletekről, amelyeket régészeti leletekben előkerült, valamint egészen újkori eredetű combcsontok keresztmetszetein végzett a célból, hogy megállapítsa, hogy a térben és időben egymástól távol élt egyének combcsontkeresztmetszetei csakugyan lényeges különbségeket mutatnak ós hogy a ma élő népek rasszait különítse széjjel ezek segítségével. — Cs. Sebestyén Károly: A szegedi Szent Demeter-templom, építéstörténete. A szerző a templom építéstörténetében öt korszakot különböztet meg. A legrégibb részletek egy román vagy átmeneti stílusban épített templomból valók. A templom második építési kora a gótikus korból való, s a két első korból való templomépítkezés egyenes záródású szentéllyel bírt, tehát a ciszterciták építősémájának felel meg. A harmadik építkezés a XIV. század végén történhetett s a templom alaprajzából ítélve ferencrendi szerzetestemplomhoz tartozhatott. A IV. építkezés maradványai a XV. század végéről valók s a kései vagy hanyatló gótikus stílus ismertetőjeleit mutatják. Míg az utolsó építkezést 1725-ben kezdték s az a korabeli osztrák barokk építészet formáival szoros rokonságot mutat. A kőmívesmunkákat Montelberger Fülöp végezte. — A ..Miscellanea" rovatban Buday Árpád tervezetét Régészeti kutatásaink megszervezéséről, Banner János jelentését a Bánkút—Rózsamajor melletti halomban végzett ásatásról. Krcsmárik Endre Századok, 193(1. VII-VIII. füzet. 51