Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Veszprémy Dezső: Tali és szécsiszigeti Thaly Kálmán életrajza. Ism.: gr. 63

64 TÖRTÉNETI IRODALOM. lak. A történetírásban új fordulat, új korszak következett be, irányában, feladataiban mélyebb az eddiginél- Ennek szemszögéből nézve a szakemberek Thaly Kálmánnak egykor népszerű, nagyjelentőségű munkásságát másképen látják. Az elmúlt két évtized azonban e nélkül is sokat tarolt kalászaiból; Szekfü Gyula már 1913-ban kimondta, hogy „Thaly Kálmán adatait csak a legnagyobb óvatossággal szabad felhasználni", sőt, hogy „Thaly utolsó évtizedeinek irodalmi munkássága, mely leginkább a Rákóczi-emigrációt illeti, alig tartozik a történetixodalom körébe". (A száműzött Rákóczi. .571. és köv. 11.) így járt vele az irodalomtörténet is. Ugyanabban az évben, mikor Szekfű könyve megjelent, Tolnai Vilmos, majd Riedl Frigyes — kíméletesebb hangon, de éppen ilyen határozottan — kétségbevonták, sőt megdöntötték a kuruc balladák hitelességét. Sok mindent másképen tudunk, mint Thaly tudta és elmondta. De ki kell mondanunk, hogy ezt is Thaly jóvoltából látjuk így; nagy érdeme, hogy Szalay Lászlónak csak megkezdett munkáját átvette és a Rákóczi-kultuszt megteremtette. A fejedelem nagysága a tudományban is abból a rajongó, lelkes és, fáradhatatlan tevékenységből, gazdag adatgyűjtésből alakult ki, korának helyes ismerete abból a magvetésből kristályosodott igazsággá, amelyről Thaly már ifjúkorában maga ismerte be, hogy „hyperkuruc", hogy ezt „öntudatosan akarva" tette, „a lelki ösztön parancsolta", hogy így írjon. Ebben az odaadásban érdekes és rokonszenves a tudósnak egyénisége. Történeti munkásságával és emberi mozzanataival méltó, hogy egy életrajz közelebb vigye az új generációt emlékezetéhez. Veszprémy Dezső pályadíjat nyeri Thaly-életrajzának most jelent meg az első kötete. Thaly ifjúkorát öleli fel, harmincadik évéig, 1869-ig, mikor a honvédelmi minisztériumba kerül. Magában foglalja ez az első korszak már a költő alkotásait — három verskötetét, — a Történelmi Társulat megalapítását s a Századok megindítását, Thaly tanári pályáját {tanítványai sorában van Beöthy Zsolt, Ballagi Aladár, Vargha Gyula) és történetírói munkásságának kezdetét, azokat az éveket, amelyeket Szalay László mellett tölthetett, majd ennek folytatásául a Rákóczi-Tár kiadását, a Vitézi Énekek megjelenését, végül a dunántúli és felsőmagyarországi köz- és magánlevéltárakban végzett kutatásait — röviden: az ifjúi költői fellobbanásoktól, a célkereeéstől a célkitűzésig terjedő időt. Veszprémy hősének szeretetével, nagy lelkesedéssel gyűjti össze az adatok teljességét, gondosan összeszed mindent, ami Thaly személyével vonatkozásban van, s élvezhető, érdekes formában beszéli el. A gyermekkor vázolásánál maga is költői lendületre törekszik, s nem éppen tudományos formában melegszik bele „a kis Kálmán" gyermekkori játékaiba, helyenkint egészen naiv: 1849-ben, mikor a haza sorsa veszendőben van, veszti el Thaly a nagyanyját is: „most már neki magának1 kell kutatnia, tanulnia, és önönmagának kell feleletet adnia arra.