Századok – 1929-1930

Értekezések - BARÁTH TIBOR: A magyar állam adóügye 1605–1648 - 607

a magyar állam adóügye. 611 A necessitások mérlegelésére térve át, nálunk 1458-ban még tagadták, hogy azoknak olyan átütő erejük lenne, mely rendkívüli jövedelmek nyitását méltányossá teszi." Még a XVI. század legvégén is csak a háborús szükségletet ismerték ilyennek. Azonkívül más, főleg állandó szükségletnek elvi elismeréséről s így kurzív adókról nem esett szó. A XVII. században is csak lassan változott a helyzet. A necessitas problémája körül húzódó alacsony horizonú rendi politika kellő gyámkodás híján nemcsak nálunk, hanem egyebütt is képtelennek mutat­kozott e nagy kérdés higgadt megfontolására. Nálunk mind a városok, mind a nemesség, mint testület, parti­kularizmusukba burkolózva, az állami pénzügyekkel szemben ugyanazt a helybenjárás-politikát folytatták. Befelé élve, minden impositio után adóelengedés iránti kérvényeik özönével árasztották el a központi hatóságo­kat. A hivatalnokok panaszolva írták, hogy a városok­tól frequentissime usque ad nauseam moles tamur.16 A rendiség törekvése nemcsak az adóterhek alóli szaba­dulásra irányult, hanem befolyását a fennálló királyi jövedelmekre is kiterjeszteni óhajtotta, A legszélsőbb ele­mek célja, keresztülvinni az elvet, mely szerint minden olyan lépés, ami a jelen pénzügyi helyzet megbolygatá­sára irányulna, országgyűlés elé tartozzék s a király csak a fennálló jövedelmekre tarthasson igényt. Az új kor­szak legelején, a XVI. század örökségeképen a necessitas rendi felfogását ez a hagyományos visszafelétekintés jel­lemezte. Vele szállott szembe a nyugati milieuben székelő köz­ponti kormányzat politikája, mely a nemzeti királyság széleskörű hatalmát s a kontinensen országszerte terjedő új eszméket is szolgálatába állította. A királyság az adók­nak középkori ajándék jellegéből azt következtette, hogy hovafordításukról nem tartozik a rendeknek számot adni. Ha tehát egy necessitásra pénzt szerzettek, a rendiség ezen cselekvő aktus után mint pénzügyi tényező kikap­rendszer 1555-től kezdve fennáll, amikor a rendek akarata ellenére vezették be. Franciaországban 1644 táján az ..indi­rekt" adókon kívül a mi rovásunknak megfelelő taille-t is bérlik. Ugyanígy Itáliában, Spanyolországban. Roscher, Finanzwissenschaft, S. 288—92. Anm. — Nálunk az áthágás nem ilyen értelemben történt, hanem a kijelölt cél megvál­toztatásában. L. később. 14 1458 : 55. t.-c. 15 Kelte 1613. augusztus 17. Hofkammer. 39*

Next

/
Thumbnails
Contents