Századok – 1929-1930

Értekezések - BARÁTH TIBOR: A magyar állam adóügye 1605–1648 - 607

a magyar állam adóügye. 609 Az adók, mint írtuk, eredetüket a patrimoniáiis királyság anyagi alapjának szétzüllésére vezetik vissza, amikor az elveszett királyi jövedelmek pótlására először megjelent a subsidium, az országlakók közös segítsége.* A királyi hatalom az új pénzforrást igyekezett minél szorosabban hatalmi körébe bevonni s korábbi jövedelmi forrásaival egyenlő bánásmód alá helyezni. Más szóval felettük szabadon kívánt rendelkezni s a szükség szerint állandóan nyitva óhajtotta tartani. A törekvés a rendiség akaratán meghiúsult, mely Mátyás abszolutizmusának is ellenszegülve, törvénybe iktatta, utódai alatt többszörösen is megújította, hogy a király akaratuk és beleegyezésük nélkül, praeter voluntatem eorum et consensum, semmiféle adót sem hajthat be.5 Az adószedés joga tehát a királyt illeti, de rendi beleegyezés nélkül nem gyakorolhatja. Ezzel a magyar alkotmány is törvényei közé iktatta azt a sarkalatos tételt, mely Európa valamennyi rendi alkotmányát egyaránt jellemezte.® Rendkívüli jövedelmeink egyik legfőbb sajátossága tehát az, hogy törvényes rendelkezés s így országgyűlés nélkül igénybe nem vehetők.7 Latinul ezt röviden úgy fejezték ki, hogy a contributióra' vonatkozó minden rendelkezés negotium diaetale. Azzal, hogy a királyság nem tudta megszerezni a rendkívüli jövedelmek feletti rendelkezést, hanem hatalmát a rendiséggel megosztotta, megalkotta önmaga ellen a leghatékonyabb fegyvernemet. Mert az időről-időre előállott szükségleteknek — necessitates — olyanná való minősítése a rendek megfontolásától, helyesebben szólva a rendek hangulatától, pártérdekeitől függött.8 A szük-4 Hóman Bálint, A magyar királyság pénzügyi és gazdaságpolitikája Károly Bóbert korában. Bp., 1921, 20. 1. és 1. Seh m oller megállapítását az adók eredetére Nyugaton: Schmoller-Jahrbuch für Gesetzgebung, Verwaltung und Volkswirtschaft, Bd. 33. S. 4. Törekvés a terményszolgáltatások pénzbeli megváltására. Nálunk is fennforgott. 5 1471 :11. t.-c., de már az 1458 :55. t.-c. is ilyen értelemben. Ismételten leszögezik 1492 :1., 1504 :1., 1635 : 88., 1681:12. t.-c. 6 Stein cikke a Finanzarchivban (Red. Georg Schanz), Bd. I. S. 26. 7 Werbőczi. P. II. Tit. 3. 1635 :16. t.-c. A nyugati országokról egyetemesen Otto Hintze, Historische Zeitschrift, Bd. 112. S. 406. és Stein cikke, Finanzarchiv, Bd. I. S. 33. 8 Idézhetjük Esterházy Miklós nádor nyilatkozatát, aki a XVII. század első felében fennálló országgyűlési viszonyokról hű képet rajzol 1643 január 14-i Opiniójában. Kiadta Századok, 1929. IV—VI. füzet. 39