Századok – 1929-1930
Értekezések - ANGYAL DÁVID: Adalékok Bethlen Gábor történetéhez - 577
02 angyal dávid. már Bethlen jó pénzt veretett uralkodása utolsó négy évében, akkor sem szűnt meg a drágaság. A nagyméretű limitációk, a jó pénz kivitelének eltiltása, ezek a régi, be nem vált módszerek most sem igen segítettek. A limitációk végrehajtására kiküldött biztosok (egy újabb erdélyi író szerint az első magyar ipartanács ! ) koldúsbotra juttattak néhány görög kereskedőt és maguknak szép nyereséget biztosítottak. Azonban általában véve a gazdasági elégületlenség nem a nyomorúságnak volt a jele, hanem inkább a lehetően legjobb állapotok kívánságának nyugtalanító érzéséből származott. Bethlen azt igen jól tudta, hogy a gazdasági állapo tokát a legbiztosabban úgy javíthatja, ha az erdélyi társadalmat munkaszerető és értelmes emberek által gyarapítja. Tudósokat hívott az országba, mindenféle nemzetiségű és felekezetű mesterembereket, bányászokat, építészeket, kereskedőket, művészeket és műiparhoz értő embereket telepített le Erdélyben. Ez a rendszabály, melynek Erdély akkor sokat köszönhetett, határozottan merkantilis színezetű. A háború és béke minden alkalmát felhasználta az ilyen telepítésekre. Több mint egy évvel első támadása előtt két követe járt Danzigban, akik a város elöljáróit arra kérték, hogy támogassák őket danzigi mesterembereknek és művészeknek Erdélybe való átköltöztetésében.1 Szóval volt valami Bethlen gazdasági intézkedéseiben, ami a merkantilizmusra emlékeztetett, de egész rendszere mégsem nevezhető annak. Ha a merkantilizmust említjük, gyarmatok, hajózási akták, nagyszerű építkezések és vállalatok merülnek fel képzeletünkben. Ellenben Erdélyben szegényes, vásárokon lebonyolított kereskedésről van leginkább szó. A törvényhozás mindig a törökországi árukat Erdélybe szállító görögökről intézkedik, akiket szeretne arra szorítani, hogy csekély nyereséggel érjék be s hogy ami pénzt kaptak, azt mindjárt ott költsék el Erdélyben. Az a kevés vállalkozás, ami a vásárokon kívül kereskedésnek volt nevezhető, többnyire a fejedelmi udvarból indult ki. Talán felesleges az ilyen 1 A fentiekre nézve 1. az Erdélyi Országgyűlési Emlékek II—VIII-ig terjedő köteteiben a törvényeket és rendeleteket; azután Károlyi-Levéltár IV. 198, Tört. Tár 1885. 463, 1886. 405. 409, 626, 653. Takáts Sándor: Szegény magyarok. 142—144. Georg Kraus: Chronik 74. 1. (P. R. A. Seriptores III.), Nagy Szabó Ferenc Memóriáié ja; Bethlen levele Danzig városához. 1618 június 2. (Danzigi városi levéltár.)