Századok – 1929-1930

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Adalékok Bethlen Gábor történetéhez - 577

adalékok bethlen liábor történetéhez. 587 lékezetu szultán Ahmet császárnak savát-kenyerét nem öttem héjába",1 „Az Istenben elnyugodt szultán Aclimettől" — írja 1626-ban — „sok jót vöttiink, lia háládatlanok lennénk gyermekéhez — és az othmánli nemzethez, az az só és kenyér verne meg, kit Törökországban megöttiink."2 A hála érzésének ez a melegsége mutatja, hogy Bethlen elég jól érezte magát bujdosása közben a török urak közt. Nem ő volt az egyetlen magyar úr, akinek tetszett a török urak harciassága, hirtelen szenvedélyességgel váltakozó büszke nyugalma, pompakedvelése, lovagiassága, vendégszeretete és igen is realisztikus keleti bölcsesége. Ebben a rokonszenvben, mintha ősi faji ösztön nyilvánulna, melyet a százados keresztény nevelés sem bírt teljesen elnyomni. Bethlen sokat tanult a törökök közt. Diplomáciájának módszerei világosan utalnak a török példára. Stílusának gyakori bőbeszédűségén, szóvirágain, alázatos udvariasságán, vagy nyerseségén is meglátszik a török hatás. És ez jól megfér magyaros fordulatainak gazdagságával, fantáziája mozgalmasságával s azzal a formakészséggel, mely különösen iróniája kifejezését klasszikus tökéletességre emeli. Bethlen nagyra becsülte a törökben azt, hogy adott szavát ritkán szegi meg, amiért is megbízható politikai szövetséges. Továbbá a török — mondja Bethlen — a főhatósága alatt élő országok politikai szabadságát nem bántja s a lelkiekre nem terjeszti ki uralkodói jogát. Hogy a török a keresztények vallásszabadságát nem háborgatja, azt az erdélyiek, mint igen tiszteletre méltó erényt, többször emlegetik.3 Bethlennek védekeznie kellett az ellen a vád ellen, hogy a törökkel szövetkezve rontja a keresztényt. Erre felel egy követeinek adott instrukcióban, ahol nem volt szükséges propaganda céljából, vagy más okból nagyítania. — „Ne nézzetek uram arra" — írja nekik — „hogy török miatt romol a keresztyén! mert azok a keresztyé-1 Mikó id. m. II. 225. . * Török-Magyarkori Államokmánytár III. 444. L 3 Bethlen Pfalzi Frigyeshez 1621 július 23. (Gindely: Okmánytár 203. 1.) Továbbá Oratio apologetica... ab Dorotheo Plosario. Posonii 1624. Az oratio mondja: melior Turca (a pápánál), qui etiam ubi plenum exercet jus ac dominium, Ecclesiae hospitium ac tranquillitatem concedit. (29, 30. 11.). Nagy Szabó Ferenc fejtegeti Memorialejában, hogy a török senkit sem hitében, sem pedig templomában nem háborít. Mikó id. m. I. 118. 1. Emlegették ezt az erényt külföldiek is.