Századok – 1929-1930

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Adalékok Bethlen Gábor történetéhez - 577

adalékok bethlen gábor történetéhez. 579 „executio" sima végrehajtása, vagy elhalasztása érdekében vigyáznia kellett arra, hogy fel ne ingerelje a török urakat a császári udvar ellen. A császári udvar különben máskor is igyekezett megszerezni a kanizsai basák jóindulatát. Ahmet egyik utódja, Sefer basa, meghitt bizalmasa volt az udvarnak, — aligha ingyen. Elég az, hogy az említett beszélgetés után a mufti azt híresztelte, hogy Khlesl oda igérte Ahmetnek Vácot, Füleket, Szécsényt, Nógrádot több más várral együtt. Itt találjuk első nyomát a négy, vagy több magyar vár odaígérésének. Amint ez a hír Khlesl fülébe jutott, magyarnyelvű tiltakozó levelet írt a kajmakámnak Bécsországi Újhely városából 1(518 január 22-én. „Soha még csak gondolatomban sem volt, se nem is gondolkodhattam volna semmiképen arról" — írja a neki tulajdonított ígéretről. Nem is szabad kételkednünk Khlesl megütközése őszinteségében. A török diplomácia erősen bízott a rövid életű hazugságok módszerének sikerében. Azonban Khlesl ugyanekkor a muftinak írt levelében elismeri, hogy beszélgetett valamit Ahmettel „Vácz megeoregbitése feleol és az Palánkoknak megváltoztatásoknak kivánságáról".1 Ezek elég homályos szavak, hiszen Khlesl német levele csak e nem szabatos magyar fordításban maradt reánk. De sejtésünk szerint Ahmet Khlesllel vagy arról beszélgetett, hogy lehetséges volna-e Vác lebontását a bolondvári kár megtérítéséül elrendelni, vagy arról, hogy át lehetne-e adni Vácot a töröknek cserében egy megfelelő várért? Khlesl azt állítja, hogy ígéreteiben a szerződésekhez ragaszkodott, azokon túl egy lépésnyire sem ment. Nemsokára megbukott és utódjaira örökségül hagyta azokat a kérdéseket, melyekről Ahmettel beszélgetett. Mikor Molart Lajos, mint orátor, 1619 elején a portára érkezett, nagyon szerette volna kielégíteni a török uraknak vágyakozását Vác városára. Ajánlgatta udvarának Vác kicserélésének gondolatát; kényes természetű tárgyalásait titokban kellett tartania, de úgy látszik nem idegenkedett Vác lebontásának tervétől sem.' 1 Mindezekről 1. Turcica, 1618, 1621. (id. h.) - Molart 1619 március 9-i levele, mellékletével együtt. (Turcica id. h.) 1619 februárjában mondotta Szkender basa Borsos Tamásnak: „én most mondom, hogy oly barátja Mátyás császár az hatalmas császárnak — én jól tudom — hogy nem hogy Jenőért vesznének össze, de ha Váczot elrontaná is, nem vesznének össze. (Mikó: Erdélyi Tört. Adatok. II. 115. 1.) 38*