Századok – 1929-1930

Tárcza - r. t.: Zsinka Ferenc † 571

TÁRCA. 571 Zsinka Ferenc (1889 febr. 21. - 1930. máj 4). Hirtelen támadt, irgalmatlan hamarsággal romboló kór derékban tört ketté egy sokak baráti szeretetétől övezett, eredményeiben is széltére megbecsült emberéletet az Orsz. Széchényi-könyvtár h. igazgatójának megdöbbentően korai halálával. A férfikor nyarában járó történetírónemzedékhez tartozott a megboldogult, komoly módszeres felkészültséggel került tizenhét évvel ezelőtt a könyvtár levéltári osztályához, hol értékes, hasznothajtó munkát végzett s maga is egyre gyarapította tudását kedvelt területének: a török hódoltság korának megismerésében. Innen választott tárgyat Losonczi Bánffy Dénesröl írt életrajzi vázlatához, mellyel az egyetem doktori fokozatát elnyerte, s ez a terület foglalkoztatta mindhalálig. A Századokban is rendre e témakörbe vágó művekkel foglalkoztak nagy gonddal írt, a kérdést többnyire előbbrejuttató könyvismertetései. XVI. és XVII. századi studiumai nagyon elmélyültek és meggazdagodtak a világháború vége felé Konstantinánpolyban az ottani Magyar Intézet kötelékében töltött tanulmányi éve alatt. A magyarországi viszonyok török hátterének s kapcsolatainak egyik legjobb ismerőjévé lett s búvárkodásának eredményeként jelentékeny forrásértékű anyag maradt a tollában, — most már mindörökre. Az utolsó evtizedben egyre jobban belekapcsolódott a hazai protestantizmus közműveltségi törekvéseibe, rábízták a nagymultú Protestáns Szemle szerkesztését is s nagy ügyszeretete ebben az orgánumban szinte felfrissítette a vérkeringést: különösen tudományos és kritikai részét emelte általánosan elismert magas színvonalra. Kezébe vette a tizenötéven át szünetelő Protestáns Egyháztörténeti Adattár ügyét is, rövid egymásutánban tekintélyes köteteket jelentetett meg belőle s azok majd mindegyikét oly anyaggal bocsátotta közre, mit a nagy közgyűjteményekből s akárhányszor eldugott vidéki egyházi archívumokból ő maga kutatott elő. Alig több félésztendejénél, hogy a Nemzeti Múzeum főigazgatójának bizalmából, annak helyetteseként a Széchényi-könyvtár élére került, hol felettesei is, kartársai