Századok – 1929-1930

Tárcza - Hivatalos Értesítő - 572

572 TÁRCA. is sokat vártak fáradhatatlan munkabírásától, nagy igazságérzetétől és érett ítéletétől. A részére jutott, fájdalmasan rövid idő alatt mind ennek máris megannyi bizonyítékát, megnyugtató igazolását adta. Szinte utolsó leheletéig heroikus erőfeszítéssel iparkodott megfelelni a rábízott nehéz s jutalmát csak önmagában bíró feladatnak. Kidőlt, mielőtt vetését learathatta volna. Tudományos életünkből vele olyan ember költözött el, kiben az eredményes munkavégzéshez nemcsak a rátermettség volt meg, hanem a tisztaszívű jószándék is s főleg a minden akadállyal szembeszálló kemény akarat. r. t. Hivatalos értesítő. A Magyar Történelmi Társulat 1929. évi szeptember hó 20-án d. e. 11 órakor a Magyar Nemzeti Múzeum előcsarnokában lengyel vendégei tiszteletére tartott rendkívüli ülésének jegyzőkönyve. Dr. Domanovszky Sándor másodalelnök mint elnök megnyitja az ülést, köszönti a Magyar Történelmi Társulat meghívására Budapestre érkezett lengyel történettudósokat és az ő üdvözlésükre egybegyűlt előkelő közönséget. 26. A francianyelvű üdvözlőbeszéd után dr. Isoz Kálmán, m. nemzeti múzeumi főkönyvtárnok a M. Nemzeti Múzeum vezetősége nevében mond néhány szíves szót a vendégekhez és bejelenti, hogy az Országos Lovéltár és a Magyar Nemzeti Múzeum tiszteletükre a lengyel-magyar történeti mult emlékeiből a Múzeum előcsarnokában kiállítást rendezett, 27. Dr. Domanovszky Sándor elnök megnyitja a kiállítást. 28. A lengyel vendégek nevében dr. Semkovicz Ulászló krakói egyetemi tanár hosszabb beszédben köszöni meg a Magyar Történelmi Társulat meghívását, többek között a következőket mondván: „Annak ellenére, hogy a két országot hatalmas és nehezen legyőzhető természetes határ választotta el, képesek voltunk már történelmünk hajnalpirkadásától kezdve utat találni egymáshoz, hogy élénk politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat létesítsünk egymással, hogy közös erővel teljesítsük azt a magasztos történelmi hivatást, melyet nekünk a szomszédság és a földrajzi helyzet kijelölt a latin Európa keleti végein. Ez a mi közös történelmi missziónk — tudniillik a nyugati kereszténység és a vele kapcsolatos latin kultúra terjesztése a Keleten, valamint a gazdasági közvetítés a Nyugat és Kelet, az Atlanti-óceán és a Levante között — egyúttal a nyugati Európának és kulturális érdekeinek védelme volt az egykori szinte megkövesedett bizantinizmus ellen. Később az ázsiai barbarizmus árvize ellen, a félelmes török hadak ellen védte Magyarország és Lengyelország Nyugat-Európát, nehogy a kontinens belsejébe jussanak és elpusztítsák annak sokszázados nagyszerű kulturális eredményeit. Kétségtelenül sikerült volna ez nekik, ha nem lett volna Ájtatos Henrik, IV. Béla, a Hunyadiak, I. Ulászló, a Báthoryak, a Zrínyiek hősiessége, kiknek vitézi mellén megakadtak az ellenség fegyverei. Ezt a nagyszerű szerepet és küldetést még mindig nem érti át a