Századok – 1929-1930

Tárcza - Tarnay Zsuzsanna: Az 1177. velencei béke magyar vonatkozásai 567

570 TARCA. aláíró követek névsorában a magyar királyt képviselő Cosma pécsi prépostot és tíz emberét.1 A forrás hitelességét Simonsfeld megállapította,2 így az értesítés helyességében nincs okunk kételkedni. A tulaj donképeni Chronica Altinate3 1008-ig tart és ezt a krónikát azután időnkint folytatták. A minket érdeklő adat az egy Ordelafus Feletro-tól Petrus Ziani uralkodásáig terjedő önálló fejezetben van. Az író maga mondja, hogy elbeszélését írott forrásból, vagy szemtanuk leírásából meríti.4 Simonsfeld végső megállapítása e részről, hogy írója később, mint a XIII. század első évtizedei nem írhatta. A forrás többi magyar vonatkozású adata Dalmácia és Velence harcairól szól, közbeszőve néhány dátumát a magyar történelemnek. Többnyire rövid értesítések ezek, amelyeket már régebben más forrásokból is ismertünk. Nagy fontosságát ez a krónika magyar szempontból egyedül annak az adatnak köszönheti, hogy megemlíti a magyarok szerepét a velencei béke előkészítésében és megjelöli azt a magyar egyházi férfiút is, aki tíz társán val a béke megkötésénél képviselte a magyar királyt, mint a pápa hűséges szövetségesét. A Chronica Altinatenak ez adatából III. Béla külpolitikájára nézve két következtetést vonhatunk le. Egyrészt látjuk a béke előkészítésénél vitt fontos szerepét, amit követének a békeokmányt aláírók közötti jelenléte fejez be, másrészt közte és Frigyes császár között a békés viszony helyreállását három évvel korábbi időre tehetjük, s így ez az adat méltán sorakozik III. Béla általános békepolitikáját bizonyító adatok mellé. Tarnay Zsuzsánna. sunt descripta pacem ecclesie dicti inter dominum papam et imperatorem cupientes ipsumque dominum papam ibi diutius expectantes die septimo exeunte mense Mártii venit dominus papa cum undecim galeis quos ei rex Wilelmus dederat et apud sanctum Nicolaum a filiis ducis et honestis viris receptus ibidem die ibi fuit hospitatus. M. G. S. S. XIV. 82. 1. 1 U. o. 87. 1. „Cosma prepositus Quinqueecclesiarum in Unglieria cum hominibus 10." 2 Simonsfeld, Venetianische Studien, München, 1S78. Neues Archiv 1. 1. 1876. 395—410. 1. 3 Nevét onnan nyerte, hogy Altinum város keletkezését mondja el, de későbbi elbeszélésében nem szorítkozik a város történetére 4 História ducum Veneticorum, M. G. S. S. XIV. 72—73. 1.