Századok – 1929-1930

Tárcza - Tarnay Zsuzsanna: Az 1177. velencei béke magyar vonatkozásai 567

568 TÁRCA. A magyar királyt sem hagyhatta érintetlenül a pápának, s a vele szövetséges viszonyban álló császárnak a viszálya. Szerepe azzal kezdődik, hogy követei résztvesznek az egyházszakadás megszüntetése végett 1160-ban összehívott páviai zsinaton. Ezen a zsinaton III. Sándor nem jelent meg, s az idegen országok jelenlévő követei közül egyik sem fejezte ki végleges álláspontját III. Sándor vagy IV. Viktor elismerésére vonatkozóan. A zsinat után mindkét részről követeket küldtek az uralkodókhoz, hogy pártállásukat megismerhessék. II. Géza már az 1161. évben elismerte III. Sándort törvényes pápának. A magyar követek páviai szereplésének tényét, valamint II. Gézának végleges nyilatkozatát 1161-ben III. Sándor érdekében, az irodalom egyöntetűen elfogadja.1 Másképen áll ez a velencei békét közvetlenül megelőző időre vonatkozóan, ahol már jelentős különbség van a régebbi és az újabb kutatás között. A külföldi irodalom a magyaroknak további szereplését a pápa és a császár viszályában nem ismeri, sőt a legújabb időkig a hazai irodalom sem. Pauler III. Béla és Barbarossa Frigyes kibékülését az 1180. évre teszi, miután Szobieszláv cseh herceg 1180-ban meghalt és a velencei békét megkötötték, tehát a további háborúskodásnak semmi oka sem volt. A békét gyermekeik házasságával pecsételték meg. Marczali egy házassági szerződést említ 1181-ben Barbarossa Frigyes és Valdemár dán király gyermekei között, ahol III. Béla mint kezes szerepel a menyasszony hozományáért.3 Ugyanezen adatok alapján teszi Hóman is 1180 tájára a jó viszony helyreállását a császár és III. Béla között.4 Más megállapítást találunk Deérnél, aki a mainzi érseknek egy levele alapján a kibékülést III. Béla és Bax-barossa között az 1177-i év ele-1 Jastrow—Winter (id. m. I. 507. 1.) és Hampe (id. m. 145. 1.) csak a páviai követekről tesznek említést. Giesebrecht (Geschichte der deutschen Kaiserzeit, Braunschweig, 1880. V. k.) és Hauck (Kirchengeschichte Deutsehlands IV. k.) foglalkoznak a Géza állásfoglalásáról szóló adatokkal is. A magyar kutatások között sincs eltérés, mert Pauler (A Magyar Nemzet Története I. k. 291—94. 1.) adatait fogadják el. Marczali, Szilágyi: A Magyar Nemzet Története II. k. 293. 1. Hóman: Magyar Történet I. k. 380. 1. és Deér: A Magyar törzsszövetség és patrimoniális királyság külpolitikája, 1928. 133— 34. 1. 2 Pauler, id. m. 324. 1. 3 Marczali, id. m. 316. 1. * Hóman, id. m. 414. 1.