Századok – 1929-1930
Tárcza - Tarnay Zsuzsanna: Az 1177. velencei béke magyar vonatkozásai 567
Ν ' ï Tárca. Az 1177. velencei béke magyar vonatkozásai. A XII. századvégi egyházszakadás alapja a pápa és a császár különböző felfogása volt, a német-római császárság egyházi és politikai hatalmát illetőleg. A pápa álláspontja, a VII. Gergely korában kialakult nemzetek fölött álló egyházi kormányzóhatalom, élesen szembekerült Frigyesnek Karoling-szász hagyományokon kiépült felfogásával, mely a német-római császárok tényleges hatalmát jelenti a római birodalom, és innen átszármaztatva az egyház fölött.1 A kérdés fordulópontja az volt, vájjon a császár a koronát a pápától kapja-e hűbérbe, vagy a római állam alattvalói tartoznak-e hűbéresküvel a császárnak. Pápai részről az első nyilt felszólítás 1157-ben történt, Eskil lundi érsek ügyében, amikor Besançonban Roland bíbornok, a pápa követe, a császárságot pápai hűbérnek jelenti ki.2 1158-ban Frigyes a ravennai érsektől hűbéresküt vesz, és ezzel megjelölte politikájának célját.3 Frigyes a hűbéresküt az itáliai püspököktől éppúgy megkövetelte, mint német alattvalóitól, és így a római egyház fölött is mint legfőbb hatalom akart állni, ahogyan felfogása szerint ez a hatalom őt a német egyházzal szemben megillette. Ha ez sikerül a császárnak, a pápa sem lett volna más, mint a birodalom egyházi feje és ezen az alapon a németrómai császártól bizonyos függésbe kerültek volna a pápa egyházi hatalma alatt álló fejedelmek. Ez volt az oka annak, hogy a pápa és a császár viszálya európai érdeklődést keltett és az 1159-ben bekövetkező egyházszakadáskor nyilt állásfoglalásra kényszerítette Európa uralkodóit.4 1 A pápának világi hatalomra és a császárnak Reichskirchére való törekvését 1. Jastrow—Winter Deutsche Geschichte im Zeitalter der Hohenstaufen, Stuttgart, 1897. I. 505. 1. Hauck, Kirchengeschichte Deutschlands, Leipzig, 1913. IV. k. 234. ]. 2 IL o. 224. 1. 3 U. o. 234. 1. 4 Ezt az álláspontot fejezi ki Salisbury János felkiáltása, „ki tette meg a németeket a nemzetek bíráivá". Hampe, Deutsche Kaisergeschichte im Zeitalter der Salier und Staufer, Leipzig, 1923. 145. 1.
