Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Preussische Jahrbücher 563

566 TÖRTÉNETI IRODALOM. helytállóknak találja. Így vizsgálja a Bulgária miatt 1887-ben a monarchia és Oroszország között fennállott háborús veszélyre vonatkozó közléseit és megállapítja, hogy a lefolyt diplomáciai küzdelem leírása megfelel a tényeknek. Nem helytálló azonban az a vádja, hogy Széchenyi gróf berlini követ nem volt tájékozva a Bismarck-válságról, valamint az sem, hogy Kálnoky gróf külügyminiszter Bismarck tervezett wieni látogatása alkalmával I. Ferenc Józsefnél bejelentett audienciája tárgyában Berlinben szondiroztatott, hogy ott nem fogják-e föl kellemetlennek az audienciát. Helyes azonban az a megállapítása, hogy a német külügyi hivatal ebben a kérdésben II. Vilmosétól eltérő felfogást vallott. A külügyminisztérium szerint ugyanis nem volt semmi akadálya Bismarck wieni fogadtatásának, míg II. Vilmos felháborodva Bismarcknak ellene és kormánya ellen indított hadjáratán, Steiningerrel folytatott beszélgetésében a legélesebben elítélte eljárását és hogy wieni útját tüntetésre akarja felhasználni; kifejezést is adott annak a reményének, hogy I. Ferenc József nem fogja fogadni, amire levélben is megkérte. Pedig I. Ferenc József szívesen fogadta volna az általa nagyrabecsült Bismarckot. így különösen hathatott reá a kétféle információ. Az emlékirat érdekes adatokat közöl még a kancellári szék betöltése körül folyt intrikákról, II. Vilmos egyéniségéről, családi viszonyairól, udvaráról és személyi politikájáról. Az emlékirat bizonyítéka annak, hogy a katonai attasék gyakran jobban voltak informálva az államok és udvarok viszonyairól, mint maguk a követek.