Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Loret; Maria: Gli artisti polacchi a Roma nel settecento. Ism.: Wolf Rózsi 546

546 TÖRTÉNETI IRODALOM. pedig a Collegium Germanico-Hungarieum birtokában. De Huelsen ezt nem is említi a templom történeténél, jóllehet V. Pius katalógusa egyenesen a magyar pálosok templomának mondja (Monasterio dei frati di sto Pavolo primo eremita Ungari, Huelsen, 97. 1.). Hasonlóképen nem említi, nyilván mert kultuszának felvétele csak az újkorban történt, a magyar és lengyel pálosoknak a Via Angelo Depretisen lévő San Paolo primo eremitáról nevezett egykori templomát, amelynek helyén ma az egyetemi közegészségtani intézet előadóterme van. Ezeken kívül csupán a Trastevereben ma is létező S. Margaritae ad scalas (ma: S. Margherita e S. Emidio) templomához fűződik magyar tradíció, amely 1288-ban történt alapításától 1564-ig Magyarországi Szent Erzsébetnek volt szentelve. Azokról a római templomokhoz fűződő egyéb magyar tradíciókról, amelyekről Riedl Frigyes (Magyarok Rómában, Budapest, 1900) megemlékezik, Huelsen nem tesz említést. Tóth László. Mattia Loret: Gli artisti polacchi a Roma nel settecento. (Prefazione di Corrado Ricci, Roma, 1929, Casa editrice Bestetti e Tuminelli; 4-ed r. 101 1. 60 táblaképpel.) Az újabbkori lengyel történet kitűnő ismerője, Mattia Loret eddigi kutatásaitól merőben eltérő területre lépett és ezzel a munkájával felkutatni igyekszik az örök városban élt lengyel művészeket, akik itt tanultak, dolgoztak és hazájukba visszatérve, ott az olasz művészi kultúrát propagálták. Tulajdonképen kibővített fejezete ez Loret egy nagyobb munkájának, amelyet a Rómában a XVIII. sz. folyamán élő lengyelek életéről szándékozik írni. (Vita dei polacchi a Roma nel settecento.) A bárok Róma, az ellenreformáció propagativ szellemének megfelelően, éppen úgy mint a renaissance, hazát adott minden nemzetnek, befogadta őket és tág teret nyújtott ahhoz, hogy a Rómában tanultakkal egyesítve azt, ami nemzeti ést egyéni sajátosságuk, hozzájáruljanak a római művészi élet és produkció gazdagításához és színesebbé tételéhez. Tanulságos példája a Caravaggio-iskola annak, hogy nem mindig olasz volt az, aki egy erős művészi egyéniség programmját terjeszti és fejleszti, mert hiszen az olas.z művészet Valentinede Boulogne és Gherardo delle Notti (Honthorst) művészetén keresztül értette és szerette meg Caravaggio működésének jelentőségét. A XVIII. század Itáliában utolsó fellobbanása a barokművészetnek és egyben előkészítője egy következő művészi iránynak, a neoklasszicizmusnak. Ebben a században élt ée működött a legtöbb lengyel művész Rómában, akik színt és értéket jelentenek a római neoklasszicizmus kialakulásában. Loret tanulmányához bevezetésképen vázlatos képét adja a lengyel festészet történetének a quattrocentótól a