Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Loret; Maria: Gli artisti polacchi a Roma nel settecento. Ism.: Wolf Rózsi 546

TÖRTÉNETI IRODALOM. 547 settecento végéig és csak ezután tér át tulajdonképeni témájára, a római lengyel művészekre. A settecentoig a lengyel művészeti élet centruma az udvar volt, ez az impulzus II. Ágost szász választó és lengyel király uralkodása alatt teljesen megszűnt és így a Rómába vándorolt művészeket csak a tradíció és az új tehetség ösztönözte arra, hogy új problémákkal, új gondolatokkal próbálkozzanak. Loret felvonultatja időrendi sorrendben a lengyel művészeket, felkutatja életrajzi adataikon kívül munkásságukat és annak! még feltalálható emlékeit. 1710 körül jött Rómába Krakóból Czechowicz Simon, akinek aktivitását és művészi fejlődését Maratti művészete determinálta. Czeehowiczot művészi jelentőségben messze felülmúlja Taddeo Kuntze, aki többször fordult meg Rómában és itt nagyobbszabású megrendeléseket is kapott. Kuntze a bolognai barokfestők, főleg Domeniohino hatását érzi működésének első idején. Amikor 1776-ban 10 évi távollét után ismét visszatér Rómába, az örök város szellemi életét az antik művészet felé irányítva találja. Érdeme Loretnek, hogy hangsúlyozza azt a ma már csak a német tudományos világtól el nem ismert tényt, hogy nem Winckelmann és a herculanumi ásatások voltak azok, amelyek a római festőket a neoklasszicizmus és az antik felé irányították. Loret, Pier Leone Ghezzi „L'Antiquaria" című rajzgyüjteményét és a francia Caylus gróf esztétikáját említi, mint az új klasszicizmus előfutárját. Ezt kiegészíthetjük azzal, hogy még Róma előtt, Bolognában indult meg egy erős áramlat az antik formák felélesztése iránt, különösen Franceschini freskói és képei tanúskodnak amellett, de megtaláljuk ezt a törekvést a bolognai festőiskola egyéb, kevésbbé neves mestereinél is. (V. ö.: Wolf Rózsi, Gioacchino Pizzoli, Budapest, 1928.) A Rómába visszatért Kuutze ezután szintén az új esztétikai hitvallásnak lesz a híve és megrendeléseit, melyek közül legfontosabbak a yorki hercegé s a Frascatii-szeminárium számára és a római Via Giulia-beli S. Catherina da Siena-templom részére készített freskók. Legnagyobb hírnévre azonban genreképeivel tett szert és mint ilyen, valóban az elsők között foglal helyet-Kuntzeval egyidőben működött egy másik lengyel művész Rómában, Smuglevicz, aki nagy megbecsülésnek örvendett. Nero aranyházának feltárásakor ő restaurálta az antik groteszk freskókat. Dolgozott a már említett Via Giulia-beli S. Caterina da Sienában, a viterboi székesegyházban és számos táblaképe maradt fenn. Festőkön kívül, akik Kuntzet kivéve mind tagjai voltak az Accademia di San Lucanak. még építészeket találunk Rómában nagy számmal. A legelismertebb, aki főleg színházterveivel nyert több díjat, Giacomo Hempel; mellette ott találjuk Benedetto Renardt, Francesco Fontana tanítványát, 34*