Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Mohlberg; Cuniberto: Il Messale glagolitico di Kiew. Ism.: Galla Ferenc 539

540 TÖRTÉNETI IRODALOM. továbbá egyet az összes vértanúk, egyet pedig az angyali karok tiszteletére, végül hatot a hét különböző feriáira. Az eredetére vonatkozó véleményeket két csoportra oszthatjuk: némelyek szerint a kódex az ószláv eredetinek morva területen készült közeiegykorú másolata, mások szerint ellenben valamely pannóniai délszláv nyelv ősi emléke s csupán néhány jelentéktelen moravizmust árul el. Paleográfiai és nyelvészeti jellegzetességei, továbbá az a körülmény, hogy latin misék fordítását tartalmazza, arra enged következtetni, hogy a XI. század közepén végbement keleti egyházszakadás előtt készült. Cunibert Mohlberg, a bencés liturgikus-bizottság tagja Rómában, kit előnyösen ismerünk kiváló liturgiatörténeti művei alapján, nem foglalkozik a misekönyv paleográfiai és nyelvészeti részével, hanem csupán a belső tartalom eredetével és keresi azt a latin prototípust, amelyre a glagolit szöveg visszavezethető. Hatalmas kritikai és történeti felkészültséggel írt munkájában meggyőzően bizonyítja, hogy a glagolit misekönyv szerzője maga Szent Ciril, a szláv ritus megalapítója, forrása pedig Nagy Szent Gergely pápának: Liber Sacrameyűorum Romanae Ecclesiae néven ismert misekönyve. Az érvelés kiindulópontja egy Karoling-kori sacramentárium, melyet Cod. Pad. D. 47. jelzés alatt őriznek a páduai káptalani könyvtárban. Ez a sacramentárium ugyanis az egyedüli, mely, a mennyei karokról szóló mise kivételével, úgyszólván szórói-szóra tartalmazza a kievi kódex egész szövegét. A belső hasonlatosság nyilvánvalóan közös eredetre vall, ezért a páduai misekönyv őstípusának felkutatása a glagolit kódex forrására is világot fog vetni. A szerző megállapítja, hogy a páduai kézirat független attól a sacramentáriumtól, melyet I. Hadrián pápa a VIII. század végén Nagy Károlynak küldött s a frank egyházak részére számos példányban lemásoltak. Bár némileg magán viseli a korábbi századok heortológiai fejlődését, mégsem ismeri a Hadrianum legszembetűnőbb újításait, amilyen a kereszt felmagasztaltatásának ünnepe, ellenben ismeri azokat az ősi, gyakran Gergely-előtti tradíciókat, melyeknek a Hadrianumban már nyomuk sincs, pl. Statio ad Sanctum Laurentium ad Titan. Ugyancsak hiányoznak belőle a vértanúk ereklyéinek átviteléről (Translatio Reliquiarum) szóló ünnepek, melyeket a VII—VIII. században vezettek be, amidőn a nehezen megközelíthető katakombákból az ereklyéket átvitték a város falain belül épült bazilikákba.Általában a páduaiban még fejletlen a szentek miseszövegeit tartalmazó rész (santorale), ami viszont érthetővé teszi a hat feriális mise jelenlétét, melyeket éppen a santorale kibővülése szorított ki a liturgiából. A római ünnepek és hagyományok gondos fenntartása nemcsak a misekönyv ősisége mellett bizonyít, hanem annak közvetlen római származása mellett is. Ezt bizonyítja