Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Mohlberg; Cuniberto: Il Messale glagolitico di Kiew. Ism.: Galla Ferenc 539

541 TÖRTÉNETI IRODALOM. még az a körülmény is, hogy kódexünk, mely kimutathatólag I. Lotár idejében a németalföldi részeken készült, a canon elején csak a pápáról emlékezik meg, a megyéspüspökről ellenben nem, ami csak Rómában természetes és érthető. A szerző gondolatmenete, mely meggyőző kritikai és történeti érvekkel van alátámasztva, ahhoz a konklúzióhoz vezet, hogy a páduai misekönyv őstípusát a VII. század elején Rómában kell keresnünk. Ebben a korban pedig egyedül Nagy Szent Gergely pápa nevéhez fűződik figyelemreméltó reformmunka a liturgia terén. Egykorú feljegyzések bizonyítják, hogy a pápa 595 július havában a Vatikánban tartott zsinaton vezette be reformját, mely Johannes Archicantor ordója szerint abban állott, hogy kijavította és egységes könyvbe foglalta az istenitisztelet miseszövegeit és énekeit. A következő évben már a javított misekönyv egy példányát vitte magával Ágoston hittérítő a szigetországba. A Gergelyféle sacramentárium lett a pápa hivatalos misekönyve, melyet azután Rómán kívül is csakhamar bevezettek. Ennek ellenére egykorú példányairól egyet sem ismerünk. Létezéséről azonban több történeti adat tanúskodik, főképen pedig I. Hadrián pápa levele Nagy Károly császárhoz. Legrégibb példányai voltak azok a „régi misekönyvek" — old mass book" —, melyeket egy középkori angolszász martirológium említ. Ez utóbbiakat, miután a VII. század folyamán a Laterán mellett tartózkodó cassinó^bencések révén erős délitáliai hatásokon mentek át, valószínűleg Benedek püspök vitte Rómából Angolországba. A régi misekönyvekkel szemben a martirológium egy „új könyv"-ről — new book — is megemlékezik, ez a szerző véleménye szerint nem egyéb, mint a VIII. századbeli Gelasianum egy példánya gregorián hatásokkal. A Hadrián-féle sacramentárium is Szent Gergely misekönyvével van szerves kapcsolatban, de az utolsó két század heortológiai fejlődésétől eltekintve, azt az eltérést is tartalmazza, hogy az ünnepek elrendezésében visszatér a Gergely-előtti sacramentáriumok szerkesztési kritériumához, mely abban állott, hogy az egyházi év időszaki ünnepeit különválasztotta a szentek ünnepeitől. Ezt a sacramentáriumot vette alapul a híres Alcuin is misekönyvének kiadásában. Amidőn a szerző a Gergely-féle misekönyvet tekinti a páduai kódex őstípusának, korántsem állítja, hogy ez utóbbi hűséggel megőrizte volna amannak ősi szövegét, mert láttuk, hogy nem ment teljesen a későbbi betoldásoktól. Ügy véli, hogy a páduai egy közelebbről ismeretlen római sacramentárium másolata, mely a VIII. század közepén került Galliába. Ezek után Mohlberg világosan meglátja a kapcsolatokat a glagolit misekönyv és Szent Gergely műve között is. Tudjuk, hogy a két apostoltestvér 868—69-ben Rómában tartózkodott, hogy tisztázzák magukat a bajor püspökök vádja alól, kik a szláv nyelv és a bizánci ritus bevezetésével vádol-