Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Vitéz Málnási Ödön: Erdődy gróf Pálffy János nádor. Ism.: Iványi Béla 532

532 TÖRTÉNETI IRODALOM. dokon kórházat, fürdőt, vízvezetéket, csatornahálózatot s vágóhidat létesítettek. Ilyen intézményekkel már a XIV— XVI. században találkozunk Besztercebányán, ahol korábban még a szegény és elöregedett bányászok számára menház is volt. Látjuk a városi tanács gondoskodását, amelylyel a tüdőbetegeket, veszettségben és bujakórban szenvedőket kísérte, majd pedig azon óvóintézkedéseket, amelyeket a pestisjárványok idején tenni kellett. Részletesebben írja le a szerző az 1831-i kolera lefolyását s itt is kiterjeszkedik azon rendszabályokra, amelyek szigorú keresztülvitelének lehetett tulajdonítani, hogy az elhaltak száma csak 140—150 körül volt. Említi még az 1849-i kolerát is, amely azonban túlnyomóan csak az orosz katonákból szedte áldozatait. Ezután áttér a városi állandó kórház létesítésére 1820-ban, amiben Zólyom vármegye is mint társ résztvett, majd felsorolja az 1536 óta itt működő gyógyszerészeket s jelzi, hogy a város maga is fenntartott egy gyógyszertárt. Még korábbi adatokkal igazolja, hogy a város már 1501 óta tiszteletdíjat fizet az orvosnak, de nem állapítható meg, hogy az orvos Besztercebányán vagy más bányavárosban lakott. 1532 óta már számos orvosnak a nevét említi, akik külföldi egyetemeken szerzett tudásukkal maguknak és a városnak szereztek hírnevet. Ezeket eleinte a kamarával és a bányavárosokkal együtt díjazzák, utóbb azonban már magának a városnak van saját orvosa. Ezek sorában említi Chyzert, Stonmacbert, Burkhardot. Reullt, Fromknecht Mihályt, Fritzet, a három Mollert, Zacharides Györgyöt s másokat. Az orvosok felsorolása után kitér a bábászatra és a sebészekre, akik egyúttal a városi fürdő kezelői is voltak. A fürdő a csáktornyai Ernuszt-családé volt; ettől kapta a város 1504-ben mint romot, melyet azután egy polgára, Königsberger Mihály épített fel s ajándékozott a városnak. Miután a város határában levő ásványvizekről s ezek analíziséről szól (1768, 1795, 1813), áttér a városi vízvezetékre, amelyet 1506-ban már javítanak, majd pedig szakaszonkint fejlesztenek. A vízvezetékkel egyidejű, sőt talán még régibb a csatornázás, amelynek gondozása a vízvezetékkel együtt külön felügyelőt igényelt, összeállítja végül azon néhány levéltári adatot, amely az állategészségügyre vonatkozik, nemkülönben azon intézkedéseket, amelyek a város hagyományos köztisztaságát célozták. Győry. Vitéz Málnási Ödön: Erdődy gróf Pálffy János nádor. Erdődi gróf Pálffy Pál Ferenc előszavával. Eger, 1929, 51 lap. • Az előttünk fekvő kis füzet, amint azt gr. Pálffy Pál Előszavából megtudjuk, voltaképen egy készülő nagyobb munkának, t. i. gr. Ceáky Imre bíbornok, Várad egykori híres püspiike életrajzának mellékterménye. Ε füzet szerzője ugyanis kutatásai közben átnézte Csáky Imre gróf benső barátjának, gr. Pálffy Jánosnak iratait, többek közt ennek Csákyhoz írt