Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Pintér Jenő: Magyar irodalomtörténet. I. köt. Ism.: Marczinkó Ferenc 518

521 történeti irodalom. csekély hatóerejéről éppen olyan őszintén tesz vallomást, mint a Dunai Tudós Társaságról, melyről megírja, hogy tagjai többször összejöttek ugyan, de latin verseik bemutatása és néhány tudományos kérdés megvitatása után inkább a terített asztal örömeinek áldoztak. A pompás történelmi fejezetek elolvasása után szinte önkéntelenül felmerül a gondolat az olvasóban, milyen kár, hogy a magyar történettudomány még mindig nélkülözni kénytelen Pintér Jenő irodalomtörténetéhez hasonló teljességgel, részletességgel és az egyes történelmi kérdések fejlődését, a kutatások eredményeit ugyanilyen alaposan és tárgyilagosan feltüntető magyar történelmet. Megkönnyítené ez a kezdő historikusoknak a minden kérdésben való eligazodást s egyúttal megkímélné őket téves irányban való haladástól. Pintér Jenő alaposságát és teljességre való törekvését azonban nemcsak az irodalom hézagnélküli feldolgozása jellemzi, hanem bizonyítják ezt azok a fejezetek is, melyekben irodalomtörténetünk fejlődését mutatja be. Könyve elején összeállította a magyar irodalomtörténet bibliográfiáját; nem pusztán felsorolás ez, hanem egyúttal rövid értékelése az anyaggyüjtő kísérleteknek s tudományos jellegű teljes magyar irodalomtörténeteknek, a művelt közönséget érdeklő irodalomtörténeteknek, továbbá iskolai tankönyveknek, bibliográfiái munkáknak, irodalmi lexikonoknak, folyóiratoknak és idegen nyelven megjelent magyar irodalomtörténeteknek. Könyve végén pedig tévedések és koholmányok, szöveghamisítások, téves személyi adatok című fejezetekben felsorol mindent amit a magyar irodalom értékleltárából az újabb tudományos kritika kiselejtezett. S végezetül — mint tudományos munkánál is elsőrendű értéket —· külön is meg kell említeni tiszta, világos, könnyen folyó és az olvasót minden találgatásoktól felmentő nyelvét. Ma, amikor nemcsak tudományos munkák, hanem szépirodalmi alkotások nyelvét is szinte analizálni kell hogy tartalmukat világosan lássuk, tudományos munkánál kétszeres, érdem a minden keresettségtől ment, közvetlen hangú, tiszta, könnyed nyelv — Pintér Jenő nyelve. Nem örömmel vesszük tudomásul, hogy a reformáció óta a világháborúig több mint 60 teljes tudományos német irodalomtörténet jelent meg s ezzel szemben nekünk még most is csak három teljes tudományos jellegű irodalomtörténetünk van. De e lehangoló érzést ellensúlyozza, sőt büszkeséggé fokozza az a tudat, hogy nagy sorscsapásaink között is ilyen elemi erővel tör fel a magyarság ősereje, kulturális elhivatottsága Pintér Jenő munkásságában. Ha a megjelenendő kötetek is — és ebben nincs okunk kételkedni — a mostani első kötet méltó folytatásai lesznek, akkor néhányév múlva tudományos életünk egy terjedelemben, értékben és hatóerőben egyaránt nagybecsű munkával lesz gazdagabb. Marczinkó Ferenc.