Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Király János: Fejezetek Szent István törvényhozása köréből. Ism.: Iványi Béla 522

522 történeti irodalom. Király János: Fejezetek Szent István törvényhozása köréből. Budapest, 1928. Grill. 177. lap. Hivatásos jogtörténészeinknek a tudományos működés terén való megnyilatkozása már Trianon előtt is a ritkaságok közé tartozott. Ennek egyik oka az volt, liogy igen kevesen valának e tudományszak művelői, a másik pedig, hogy rendkívül kevés lévén az e szakma iránt érdeklődők száma, neliéz volt ilyen munkákra kiadót találni, mert hiszen jogtörténeti munka kiadása nem lukrativ vállalkozás, legfeljebb akkor, ha tankönyvről van szó. Őszinte örömmel kell tehát Király János művét üdvözölnünk, amelyben régi magyar családi jogunk egyes kérdéseit óhajtja megvilágítani. Király munkája három fejezetre oszlik. Az első fejezet: Házassági vagyonjog címet viseli és ennek első pontjában a szerző a magyarság törzskorszakbeli, ősi házasságkötéséről és ezzel kapcsolatosan a hitbér eredetéről értekezik. A szerző a perzsa író, Gardézi feljegyzésének Tagányi által helyesbített szövegét veszi kiinduló pontnak, amely szöveg Bartold orosz orientalista fordítása alapján Tagányi által helyreigazítva így hangzik: „A leánykérésre nézve nekik (t. i. a magyaroknak) következő szokásuk van. Ha a házasulandó férfi valamely nőt el akar venni, megfizeti a kalimot, amely az ő gazdagságához képest, több vagy kevesebb számú lóból áll. Mialatt a kálim felett egyezkednek, a leány atyja a vőlegény atyját a saját házába vezeti és mindent összeszed, amije neki: menyét-, hód-, evet-, nyest-, rókaprémekből van, s ezeket egyenletes helyen összegöngyölgeti és a vőlegény atyjának lovához kötve, az illetőt hazaereszti. Az (t. i. a vőlegény) elküldi a menyaszszonyért megállapított: lovakból, pénzből és árúkból álló kalimot, erre azt a nőt az ő házába hozzák."1 Ε szövegből mindenekelőtt meg lehet állapítani, hogy az ősmagyar nőszerzés az érdekelt családfők között kötött consensuális contractus formájában történt és ez a nőszerzés módjának első és fő része, melynek megtörténte, azaz az akaratmegegyezés létrejötte után következik a második rész, t. i. a contractus végrehajtása. Ez azzal kezdődik, hogy a leány, illetve ekkor már menyasszony atyja, még az egyezkedés alatt, de már ennek valószínűleg a vége felé, a vőlegény atyját a saját házába vagy sátorába vezeti, ahol valószínűleg a tárgyalások befejezése, tehát az akaratmegegyezés létrejötte után, kiválasztja és átadja a tíz prémet, s ezeket lovára kötve, őt hazaküldi, vagy hazaereszti. Erre a (ve)vőlegény teljesít, t. i. lefizeti a kalimot (ló, pénz, áru), mire az eladó családfő is teljesít, átadván a (ve)vőlegénynek a leányt. Ha tehát e jogügylet első részét eljegyzésnek és a házas-1 Tagányi: A hazai élő jogszokások gyűjtéséről. 24. 1.