Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Pintér Jenő: Magyar irodalomtörténet. I. köt. Ism.: Marczinkó Ferenc 518

520 történeti irodalom. újabb időkig. Ilyen alaposan és világosan összefoglalva ezt sehol másutt együtt nem találjuk. Pintér Jenő ezzel felesleges idő- és energiapazarlástól menti meg azokat, akik latinnyelvű irodalmi kútfőinkhez fűződő kérdésekről tájékozódni akarnak. De nemcsak legendáinknál, törvényeinknél és krónikáinknál tör elő a szerző alapos tájékozottsága a történelmi kérdésekben, hanem a speciális történelmi fejezetekben is. Például a magyar honfoglalásról, a pogány magyarok nyelvéről, vallásáról, a magyar-hun mondáról írt fejezetei valóságos példák arra, hogy egy biztos ítéletű, a lényegest a lényegtelentől, a pozitívumot a csillogó valószínűségektől megkülönböztetni tudó író még a legbonyolultabb és összevissza kúszált kérdésekben is pontosan el tud igazodni. Előtte fekszik például az ősvallásra vonatkozó irodalom Cornides Dánieltől kezdve Erdélyi László Művelődéstörténetéig és Hóman Bálint Magyar Története I. kötetéig s ezt áttekintve kimondja, hogy mivel az ősi hitvilágra vonatkozó történeti feljegyzések gyér számban maradtak fenn s viszont a néprajzi adatok egybegyűjtése csak későn kezdődött, ezen az ingoványos talajon még az ősvallás vázának felépítése sem biztat sikerrel. Ugyanúgy fel tud emelkedni a részletkutatók sokszor szűk látókörén a tárgyilagos megítélés magasabb régióiba például a magyar hunmondakérdés tárgyalásánál is. Az egész erre vonatkozó irodalomnak beható ismertetése után bátran kimondja, hogy „a végnélküli vita tele van ellenmondásokkal. Az egyik kutató megcáfolja a másikat, a hipotézisek egymást váltogatják. Új elméleteket bogoznak egymás köré, egymásra épített feltevéseket koholnak. Bizonyos, hogy a tudományos mezbe burkolt állítások és cáfolatok a jövőben sem fognak megszűnni". S azután meggyőződéssel mondja: magyar eredetű hunmondákról nem beszélhetünk. De nemcsak kritikai és nagy áttekintőképességével vívja ki az elfogulatlan olvasó elismerését, hanem az egyes korszakok elé írt politikai és művelődéstörténelmi hátterek megrajzolásával is. Nem hajszálvékonyságú, finom apró vonalakból készülnek ezek a hátterek, hanem markáns vonalakkal, a fény és árnyék erős kontrasztjának kiemelésével. Mesteri módon ért ahhoz, hogy néhány jellemző adattal megvilágítsa a korszakot. Erre is csak hihetetlen nagy olvasottsága, tudása és biztos judiciuma képesítik. A XVI. század első három évtizedének politikai hátterét olyan határozott és jellemző vonásokkal rajzolja meg, hogy ez a fejezet bármely történelmi könyv díszére válnék; 5 lap az egész, detöbbet mond, mint egyik-másik történelmi könyv íveken keresztül. Janus Pannoniusról, Verbőczyről írt fejezetei annyira teljes és kerek egészet alkotnak, hogy azokhoz igazán nincs mit hozzáadni. Erősen pozitív érzéke megóvja mindén nem helyénvaló áradozástól. Középkori egyetemeink