Századok – 1929-1930

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Adalékok Bethlen Gábor történetéhez - 465

ADALÉKOK BETHLEN GÁBOR TÖRTÉNETÉHEZ. 481 Bethlen úgy gondolta, hogy az ilyen tervek ismétlését lehetetlenné kell tenni. Szóval, mind az, amit Bethlen átélt és érzett, a harcra ingerelte. Harcolnia kellett, hogy a spanyol abszolutizmus kormányzati rendszere meg ne erősödjék, hogy ne újuljanak meg veszedelmes kísérletei az 1606-i bécsi béke és Erdély ellen s hogy egyáltalán megszabaduljon a magyar állam, ha nem is a királyi háztól, legalább az idegen uralomtól. Hangoztatta többször, hogy merész vállalkozás volt részéről egy római német császárral mérkőzni, de az ő merészsége a legnagyobb óvatossággal párosult s ebben is a legritkább magyar államférfiak közé tartozott. Soha sem ment oly messze előre, hogy kiszolgáltatta volna magát és mindazt, amiért küzdött, a vak szerencse szeszélyeinek. A szerencsét különben sem hitte szeszélyes istennőnek. „A jó szerencsét is" — írja egyszer — „az isten látók eleiben vitte vala."1 Csak egyszer látszott igenis merésznek, akkor, amidőn a fejérhegyi csata után magára várta a győztes ellenséget, elhagyatva a magyar urak jó részétől és még bizonytalan lévén abban, hogy a török megsegíti-e. Bethlen még sem vonult vissza. A félelem nem fért lelkéhez. Bizonyára edzette elszántságát ezzel a mondásával: „Istenen kívül senkitől nem félek".2

Nem csupán hatalmi céljaiért küzdött tovább 1621-ben. Leírta ez év márciusában, hogy mitől kell tartania, ha a német diadalútját folytatja a magyar földön is. Akkor „gyükerestiil evertálja, extirpálja először az evangelicus statust, az szabadságot, libera electiót elrontja, gyűlést nem celebrál és így lassan lassan az úri és nemes statust kigyomlálja, az községgel ugy birhat, amint akarja, példánk erre igen világos vagyon, mert per omnia ez írás szerént cselekedik mostan Csehországgal, Morvával".3 A francia diplomácia is tartott attól, hogy Ferdinánd seregét beküldi Magyarországba a fejérhegyi csata után és eltörli az ország régi intézményeit.4

Ennek a veszedelemnek Bethlen elejét vette és kivívta a nikolsburgi békét. 1 Török-Magyarkori Államokmánytár, III. 444. 1. 5 Galantai Gróf Esterházy Miklós, II. 43. 1. 3 Török-Magyarkori Államokmánytár, III. 273. A Dóczinak és Rimaynak adott instructio igen titkos volt. A két követnek még az sem volt megengedve, hogy lemásolják. 4 Hurter: Geschichte Ferdinands, VIII. 401. Századok, 1930. I—III. füzet. 31