Századok – 1929-1930

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Adalékok Bethlen Gábor történetéhez - 465

ADALÉKOK BETHLEN GÁBOR TÖRTÉNETÉHEZ. 479 A zsoldos csapatok pedig irgalmatlanok voltak saját bitfeleik iránt is.1

Hogy Erdély, mint külön magyar állam alakult meg s bogy az erdélyiek bizonyos mértékig érzésben is elkülönültek magyarországi testvéreiktől, az nem tulajdonítható Bethlen Gábor akaratának, vagy uralkodása módszereinek. Az erdélyi különérzés, a transsylvanismus már a középkori királyság idején is megnyilatkozik „Erdély országa" tartományi gyűlésein.2 Bethlen Gábor a hagyományos erdélyi kiilönérzést csak erősítette és fejlesztette. De még az ő idejében js erősebb volt a két magyar állam rendjeiben a nemzeti összetartozás érzése, mint a német birodalom államainak népeiben; Bethlen a magyarországi rendek vágyait, sérelmeit teljesen átérezte. Álig kell bizonyítanunk, hogy osztozott a magyar protestánsok aggodalmaiban, félt attól, hogy ha az osztrák ház felülkerekedik a nagy küzdelemben, „actum erit de tota Hungaria, imo de tota Europa. Soha bizony sem Helvetica, sem Augustana confessio nem leszen."3 Okvetetlenül szükségesnek vélte a német katonaság kirekesztését a magyar várakból. „Ha az németet beveszitek uram, bizony akkor leszen végső veszedelme országtoknak" — írja Forgách Zsigmondnak.4

A német katonaság a magyar várakban nem csupán a magyar lendi szabadságot fenyegette, hanem Erdély független nyugalmát is. Bethlen nejéhez írt levelében panaszkodik a haimburgi tárgyalások idején, hogy a német császár nem akarja megújíttatni a bécsi békét. Ez a levél az igaz, úgy volt írva, hogy mások is olvassák, de kiolvasható belőle Bethlen őszinte vágya oly alkotmányos biztosítékok megszerzésére, melyek katholikust és protestánst egyaránt megnyugtathatnák.5

Bethlen ugyanis a katholikus rendek jövőjét sem látta biztosítottnak. „Mi, kik látván az németnek ilyen rettenetes gyiileségit az egész magyar nemzethez" — írja Bethlen egy titkos instructiójában — „mert noha láttatik az pápistáknak pro tempore keveset kedvezni, de ez bizonyos, hogy in libertate et regimine, mihelyt kezében veheti dereka-1 U. o. 592., 593. vagy Gindely: Geschichte, III. 104. * Tagányi: Megyei önkormányzatunk keletkezése. (Értekezések a Történettudományok köréből.) 1899, 18. 1. 3 Mikó: Erdélyi Történeti Adatok, II. 394—5. 4 Tört. Tár, 1885. 673. 1. (1621 május 10. — Szilágyi S. közleménye.) 5 Tört. Tár, 1879. 205. 1. (Szabó Károly közleménye.)