Századok – 1929-1930

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Adalékok Bethlen Gábor történetéhez - 465

ADALÉKOK BETHLEN GÁBOR TÖRTÉNETÉHEZ. 473 címéről. Életének utolsó éveiben a lengyel királyság c-lnyerésére készült. Minden erdélyi fejedelem törekedett a lengyel királyi trónra, János Zsigmondtól Apafyig. A magyarság színe-java a nemzet megaláztatásának e korszakában örült ennek a törekvésnek, remélvén, hogy egy magyar származású lengyel király díszére és javára válnék nemzetének. Illésházy, a protestáns, ezt írta Bocskaynak: „ha fölségedet vinné az Ur Isten oda az lengyel királyságra, fölséged mint az francziai király reá menne az misére, az szegény Magyarországért".1 Ha Bethlen csak két évvel tovább él, Gusztáv Adolffal katonai szövetségben a lengyel trónért küzdve, bizonyára vigasztalhatta volna tettei által „az szegény Magyarországot". Eddig inkább csak személyes motívumairól szóltunk; kiszivattyúztuk a kor levegőjét körülötte, elvonatkoztunk benyomásainak és érzéseinek cselekvéseire való hatásától. így akartuk élénkebben megvilágítani azt, ami benne önös volt, de így csak halvány, élettelen képet kapunk róla. Vissza kell reá árasztanunk a kor levegőjét, beszélnünk kell benyomásairól és érzéseiről, hogy vér ömöljék a halvány vázba s vonásai élénküljenek. Bethlenről tudjuk, hogy már mint gyermekifjú résztvett Báthory Zsigmond táborában a török ellen vívott harcokban. Azonban szörnyű tapasztalatokat kellett szereznie. „Láttuk szemeinkkel" — írja egy titkos utasításában — „és nem másokon, hanem mi rajtunk erdélyieken történt ez meg, hogy jámbor szolgálatunkért, vérünk hullásáért Rudolphus császár ő felsége idejében,, nemcsak substantiánkat, kicsiny értékünket fosztották el, hanem életünkkel együtt minden szabadságunkat is elfogyatták, az profoszok öllel hordották be az istrángokat, és az urak, nemes népek előtt (kiket egy palotában rekesztettek) lehánták, s a kiket akartak köziilök, nyakon kötözték, felaggatták."2 Ebben az önéletrajzi töredékben „a vérünk hullásával" nem retorikai fordulat; az ifjú Bethlen valóban nagy elszántsággal harcolt a török, azután Mihály vajda és Básta katonái ellen. Ügy megsebesült e harcokban, hogy évtizedek múlva is emlegette a „régi sebek" által okozott törődöttségét.3 1 Szalay László: Magyarország Története, IV. 561. 1. 2 Szilágyi: Adalékok B. G. szövetkezéseinek történetéhez, 46. 1. * Török-Magyarkori Államokmány tár, III. 443.