Századok – 1929-1930

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Adalékok Bethlen Gábor történetéhez - 465

472 ANGYAL DÁVID. kénytelen, amint maga írja, elfogadni a nikolsburgi feltételeket, „örök gyalázatomra electióm renunciálásával."1 A második támadás el akarta törölni ezt a gyalázatot. Az 1623-i rövid hadjárat igen rosszul végződhetett volna a császárra nézve, de Bethlen hirtelen fegyverszünetet kötött, mert elégnek tartotta megijeszteni a császárt, hogy hajlékonyabbá tegye kérelmei iránt. A fegyverszünet alatt ugyanis megkérte a császár leányát, látszólag igen komoly szándékkal. Ha Báthory Zsigmond sógora lehetett Ferdinándnak, miért ne lehetne ő a veje? A római császár bizonyára kinevezné vejét Magyarország kormányzójának és megadná neki a királyi címet. A címet kérte is akkor Ferdinándtól. Habsburg-ellenes politikájának gyökeres változtatását igérte meg a császárnak, ha kérelmeit teljesíti. De az udvar már nem bízott őszinteségében s neon kívánta a rokonságot az erdélyi fejedelemmel. Bethlent a házassági ajánlat visszautasítása nem igen bántotta, elég volt neki a brandenburgi választó sógorsága. A második támadást anynyiban csalódottan fejezte be, hogy „electióját" nem bírta visszahódítani.2 A harmadik támadás idején ragyogtatta ugyan hadvezéri tehetségét, de az ő magyar harcmódja által nem bírta az ellenséget úgy megtörni, hogy reá kényszeríthesse akaratát minden tekintetben. A három támadást befejező békekötések egyikével sein volt megelégedve. „Rövid szóval csak azt írjuk" — írja Illésházynak 1627-ben —, „hogy senkinek nagyobb gyalázatjára és kárára sem az niclsburgi, sem az bécsi, sem az mostani pacificatio (a pozsonyi) nem esett, mint minnen magáinknak. Gyalázatunkra azért, mert a tituio regis Hungáriáé etc. megfosztató nk, örökké való gyalázatunkkal."3 Hogy római birodalmi herceggé lett s hogy a nagytekintélyű Serenissimus címet kapta a királytól, azt csekélylette, magasabbra törve. Kifáradva a sok hadjárattól, megrongált egészséggel, pihenni akart 1626 után. Belátta, hogy egyelőre le kell mondania a magyar király 1 Alvinczihez írt levele. Kiadta Szilágyi, Századok, 1868,. 234. 1. V. ö. még levelét Illésházy Gáspárhoz. Kiadta Szádeczky Lajos, Magyar Tört. Tár, XXVII, 113. 1. 2 Szilágyi: Adalékok Bethlen G. szövetkezésének történetéhez (Értekezések a Tört. Tudományok köréből, II. k.), 54., 55. 11. Franki: Pázmány, II. 68. és az Illésházyhoz írt levél Szádeczkynél. ' Szádeezky, 112., 113. 11.