Századok – 1929-1930
Történeti irodalom - Wolkenberg Alajos: A katholikus világmisszió könyve. Ism.: Balanyi György 444
446 TÖRTÉNETI IRODALOM. esetre monumentálisabb és imponálóbb a munka, míg amúgy olvashatóbb és olvasottabb lett volna. De ez — ismételjük — csak gyakorlati észrevétel, mely legkevésbbé sem érinti a könyvnek minden kétségen felül álló nagy tudományos értékét. Ezen általános megjegyzés előrebocsátása után a nagybecsű mű tartalmának elemzésére kellene áttérnünk. Mivel azonban terünk nem engedi, hogy minden részletre kiterjeszkedjünk, folyóiratunk irányának megfelelően csak a történeti vonatkozású fejezeteket vesszük közelebbi szemügyre. Ezek viszonylag nagy helyet, az egész könyvnek körülbelül egyharmadát foglalják el (249—510. 1.). Főjellegzetességüket, mint általában az egész munkának, az enciklopédikus teljességre való igyekvés adja meg. A szerző az apostoli időkön kezdve le egészen napjainkig híven végigkíséri az evangéliumhirdetés minden lényeges mozzanatát. A rendelkezésére álló roppant anyagot általában ügyesen, világosan és logikusan csoportosítja s mindenütt különös gondot fordít a harmónia és az arányosság megtartására: az egyes fejezetek terjedelmét mindig szigorúan a bennük tárgyalt események egyetemes történeti jelentőségéhez szabja. Elsősorban ennek a bölcs mértéktartásnak lehet tulajdonítanunk, hogy a könyv olvasása nyomán életteljes, plasztikus és minden ízében harmonikus kép kél lelkünkben a katholikus igehirdetésnek immár közel kétezeresztendős múltjáról. Az ókeresztény- és a korai középkor hithirdetőinek heroikus erőfeszítései éppoly eleven színekben bontakoznak elénk, mint a késői középkor világjáró kolduló barátainak, vagy a mai idők misszionáriusainak önfeláldozó tettei. Mintha csak egy nagyszabású történeti körkép vonulna el szemeink előtt, melynek minden részlete hősi elszántságról és nemee áldozatkészségről beszél. Az egyenletesség és szemléletesség mellett másik nagy érdeme Wolkenberg történeti előadásának a megbízhatóság. Azért kell ezt külön kiemelnünk, mivel a szerző nem céhbeli historikus és így előbb bele kellett magát dolgoznia a történeti módszerbe és anyagba. De éles szemével és lehiggadt kritikai érzékével könnyen átvágta magát a nehézségeken. Mivel az egész monografikus irodalom áttanulmányozásáról eleve le kellett mondania, józan elekticizmussal arra szorítkozott, hogy mindenütt a legalapvetőbb munkákhoz fordult eligazításért. Ezzel elérte azt, hogy minden kérdésnél korszerű maradt és minden problémának kielégítő megoldását találta. Így tehát munkája nem csupán a missziós tudomány, hanem az egyháztörténelem szempontjából is figyelemreméltó alkotás, értékes gyarapodása szegényes egyháztörténelmi irodalmunknak. De bár a szerző mindenütt a legjobb források után indul s mindenütt a tudomány legfrissebb megállapításait iparkodik adni, az anyag roppant terjedelme mellett szinte elkerül-