Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Balassa Brunó: A történettanítás multja hazánkban. Ism.: Miskolczy István 429

429 TÖRTÉNETI IRODALOM. ki, hogy esetleg a konstrukció egy-két lényeges pontjában is talán már rövid idő alatt más felfogásnak ad helyet, nem kisebbíti a munka értékét s a szerző érdemét. Hóman kötete a korszak feldolgozásában jelentős esemény, anélkül, hogy régi tudásunkból ok nélkül valamit is elvett vagy lerombolt volna. Domanovszky Sándor. Balassa Brúnó: A történettanítás múltja hazánkban. Neveléstörténeti forrástanulmány. Pécs, 1929. A szerző munkájának bevezetésében megemlíti, hogy töretlen talajon mozog s ebben teljesen igaza van. Külföldön akadnak munkák, melyek a történettanítás múltjával foglalkoznak, nálunk azonban olyan munka, amely speciálisan a történettanítás múltjával foglalkoznék, eddig nem volt. Már ebből a szempontból is különös érdeklődésre tarthat számot ez a munka, de érdeklődésünk még inkább fokozódik, ha látjuk, milyen hatalmas felkészültséggel fogott hozzá a szerző műve megírásához. Különösen kiemelendő, hogy mikor a hazai történettanítás múltja képezi munkájának tárgyát, állandóan szem előtt tartja a külföldi viszonyokat és azoknak élénk rajzát adja, rámutatva mindig a hazai történettanításra gyakorolt idegen hatásra és annak mértékére. A mű három fejezetre oszlik. Az I. fejezetben a történettanítás fejlődésének általános vázlatát kapjuk. A fejlődés kiindulópontjának, igen helyesen, a humanizmust veszi. A középkor annalista és krónikás történetírói nem látták a szervesen összefüggő fejlődést az események láncolatában, izoláltan tárgyalták az egyes eseményeket, számukra probléma nem létezett, mert mindent megoldottak a csodával. Természetesen ilyen történetszemlélet mellett a történelem alárendelt jelentőségű volt az iskolában és amennyiben foglalkoztak vele, a súlyt az egyháztörténeti részre fektették. Megváltozik a helyzet a humanizmussal és reformációval. Ekkor kezdenek szakítani a középkor formalizmusával, megkezdődik a kutató munka és a fantázia helyébe a kritika lép. Ekkor terelődik a figyelem az egyes korokat elválasztó különbségekre, ekkor kezdik észrevenni az események közt az összefüggést. Ezen a fokon már nagyobb érdeklődést kelt a történelem tanítása is és a történettanítás nemcsak az egyetemen, hanem· a középiskolában is problémává válik, melynek leghelyesebb megoldására törekszenek. A reformáció ismét teológiai felfogást visz be a történelembe s a négy birodalom keretében tárgyalják a történelmet. A történettanítás terén újabb fejlődést jelent a westfáliai békét követő kor, melynek eszménye a homo politicus, a harmadik fejlődési szakasz pedig a felvilágosodás korával áll be. A történet segédtudományainak művelése „az 1660-as évek második felétől vesz lendületet". A diplomatikát csak a XVIII. század fordulójától tanítják, a földrajz csak mint a történelem segéd-