Századok – 1929-1930
Történeti irodalom - Balassa Brunó: A történettanítás multja hazánkban. Ism.: Miskolczy István 429
466 TÖRTÉNETI IRODALOM. tudománya szerepel A XVII. században Pufendorf hadat izent a négy monarchia rendszerének s az ő iskolájából kerültek ki a legkiválóbb magyar evangélikus tanárok, kik közül főleg Bél Mátyás emelkedik ki. A történetíró mindinkább az események racionális összefüggésére fektette a súlyt és ehhez igazodott az iskola történettanítása is. A II. fejezet a hazai iskoláinkban folyó történettanítással foglalkozik a Ratio Educationis előtt. A külföldi törekvéseket először a protestáns iskolák iparkodnak megvalósítani, ami természetes is a külföldi hittestvéreikkel való élénk összeköttetésnél és a külföldi protestáns egyetemek látogatásánál fogva. Az evangélikusoknál a XVI. században még nem találjuk nyomát a rendszeres történettanításnak. Legrégibb adatunk a pozsonyi líceumból van, hol 1660-ban a történettanításnak már módosítását ajánlják. A legnagyobb érdeme a történettanítás kiszélesítésében Bél Mátyásnak volt. A kálvinista iskolák közül a sárospatakiban a XVII. század derekán találjuk a történettanítás nyomát. Partikulái természetesen utána igazodtak. A debreceni kollégiumban még 1660-ban nincs történettanítás. Kezdetben idegen tankönyveket használtak, majd magyar tankönyvekkel kísérleteztek. A történettanítás főanyaga az egyetemes történelem volt. A magyar történelem csak a XVIII. század negyvenes éveiben önállósult uéniileg. Mivel a tankönyv ritka volt, a tanár előadása alapján készített jegyzetből tanultakL Katholikus részről a jezsuita Ratio studioium szabta meg két századra a történettanítás menetét. A Ratio a történelemnek nem szánt jelentősebb szerepet. A jezsuiták mégis fejlesztették a tanuló történeti érzékét az ünnepélyes alkalmakkor szétosztott történeti értekezések és az iskolai színjátékok útján. A történelem felé fordulásukban nagy része volt a piarista iskolák térfoglalásának, melyekkel fel akarták venni ezen a téren is a versenyt. A történettanítás a jezsuitáknál a valláserkölcsi nevelés szolgálatában állt. A piaristák a XVIII. század második felében a Cörver-féle Methodus értelmében a szokásosnál nagyobb gondot fordítottak a történettanításra. A történettanítás terén nagy érdemeket szerzett II. József történettanára, Bajtay is. A többi katholikus iskolában a történettanításban a jezsuitákat követték. A III. fejezetben a történettanítást és a Ratio Educationist tárgyalja a szerző. Először közli a történettanításról való felfogást a Ratio korában, majd azon ismeretes tényt tárgyalja, hogy mennyiben vitte előbbre a Ratio a történettanítást. A munka végén beszámol a szerző a hatalmas irodalomról, melyet felhasznált, s mely lehetővé tette számára, hogy ebben a bonyolult kérdésben tisztán lásson. Éppen, mivel nagy lelkiismeretességgel kutatta fel a megfelelő szakirodalmat, nem fogja rossz néven venni, ha pótlásul még néhány ide vágó cikket ajánlok figyelmébe. így Brader értékes cikkét:
