Századok – 1929-1930

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Adalékok Bethlen Gábor történetéhez - 353

35« ANGYAL DÁVID. békét Khlesllel; azt a békét, mely az ő agyafúrtságának és Khlesl furfangos rövidlátásának jellemző alkotása.1 Az 1615-i bécsi béke tulajdonkép igen ártatlan szerződésnek látszik. Két cikke (4. és 5.) egész általánosságban szól arról, hogy a két császár négy hónap alatt köteles megbüntetni azokat, akik a végeken a rendet zavarták és köteles lerontani a zsitvatoroki béke óta épített palánkokat, mert ez a béke eltiltja a feleket új erődítések építésétől. Ez ártatlan felszín alatt azonban az a terv lappangott, hogy a német császár és a szultán keresztény és török katonaságot gyűjtenek egy táborba s e katonai erő által lerontatják a Bocskaytól telepített hajdúvárosok palánkjait. Ezek a palánkok tulajdonkép nem voltak igazi erődítések, amiknek lerontásáról a zsitvatoroki béke szól. Csak arra voltak jók, hogy kisebb csapatok meglepő támadása ellen védjék a lakosságot. De ha lerontatnak, a szomszéd török várak urainak nem kellett volna többé a kalandozni vágyó hajdúktól félniök, ellenben a hajdúk ki lettek volna szolgáltatva az egri és szolnoki törököknek. Elvesztették volna nemesi szabadságukat, kénytelenek lettek volna adózni a töröknek, vagy elbujdosni városaikból, melyeket nem régen építettek hajdan puszta területen. Ez a büntető expedíció Khlesl felfogása szerint megtorolta volna a hajdúkon mindazt, amit Bocskay alatt vétkeztek és egyszersmind kitűnő alkalom lett volna több ezer német katonának bevitelére a magyar várakba. A török biztosok, Gratiani és Achmet Kiája, akik e szóbeli alkut kötötték Khleslékkel, a maguk szempontjából igen jól számítottak. Lehetségesnek hitték, hogy kivonul a két büntető hadsereg s akkor a hajdúvárosok török birtokba kerülnek, hiszen a török felfogás szerint azok a városok úgyis „holdolt helyek fundussán" épültek." Azután a magyar-német viszály, mint az executiónak el nem maradó következménye, a török hatalomnak sokféle bonyodalmai közben célszerűen fedezte a hátát. És végül, ha a német császár a négyhónapi határidőre ki nem állíthatja a maga katonai csapatait, — amit Gra-1 Gratianiról a bécsi állami Levéltár 1618—20-i Turcicaban többféle adat, 1, továbbá a Klebelsberg-Emlékköny vet, Jorga: Histoire des Roumains. Bukurest, 1915. 296. 1.. Mikó: Erdélyi Történeti Adatok. II. 131. és Tört. Tár 1885. 464. (Szilágyi közi.) 2 Ε felfogásra nézve 1. Tört. Tár 1887. 23. 1. A többire nézve 1. A Mill. Tört. VI. k. Khlesl röviden elmondja céljait 1615 okt. 28-i. levelében. (Hammer: Khlesl III. 287. 1.)