Századok – 1929-1930

Tárcza - Varju Elemér: Felelet „A gróf Bethlen-család története” című munka ismertetésére érkezett válaszra 329

340 tárca. Iái",1

holott az első fontos, a családtörténet, a második a lioui viselet története szempontjából. Az ilyen öreg ábrázolásokkal úgy kell bánni, mint valami becses oklevéllel. Ahogy a régi írásnál minden szó, minden betű fontos, úgy fontos minden vonás ezeken a nálunk ritka művészeti maradványokon is. A hozzáértő kezében ezek megszólalnak s néha azt is elárulják, amire az oklevelekben, írásokban hiába keresünk feleletet. Itt is lett volna leolvasni való. Középkori festészetünk emlékei még nincsenek annyira feldolgozva, hogy az almakereki oltár korát illetőleg stiláris összevetés révén biztos, vitathatatlan eredményre jutnánk. De erre itt nincs is szükség; a képen az alapítók meg vannak nevezve, csak el kell olvasni a nevüket. Ugyanis mindenik alak mögött ott áll a névadó védszent. A férfié Szent Mihály, a nőé assisi Szent Klára. Tehát a férj Apaffi Mihály, a feleség Klára. S ezek csakugyan élő személyek, a fejedelmi ág egyenes ősei, neveiket oklevelek őrzik. Mihály úr, László fia, az 1441-ben még szereplő Apa fia Miklós unokája 1440 körül láthatta meg a napvilágot, de aránylag fiatalon halt meg. 1468 április 26-ikán még él s a hűtlenség vétke alól Mátyás királytól feloldozást nyer, ellen( ben 1469-ben már néhai, felesége, Klára asszony özvegy, három fiacskája: Ferenc, Lénárd és Mihály pedig apátlau árva.2

Mintegy 28 évre terjedt élete alatt tisztségeket nem viselt, legfeljebb mint jótálló (1460 kör.), fogott bíró (1462) és ( tanú (1463) szerepel.3

I Ezzel adva van az oltár készülésének legkorábbi dátuma és ez kb. 1460, ha t. i. feltesszük, hogy Apafi Mihály a kor szokásának megfelelően fiatalon nősült. A legkésőbbi dátumot felesége halála éve adná; róla azonban csak azt tudom megállapítani. hogy 1485-ben még él.4

A műtörténeti (itt már csak ' helyszűke miatt sem sorakoztatható) érvek amellett szólnak, hogy az oltár jóval 1468 után készült, az özvegy megrendelésére s dátuma közelebb esik 1485-höz, mint 1460-hoz. Az a körülmény, hogy Szent Mihály nem mint páncélos vitéz, ι hanem inkább egyházias pluviáléban (tamquam praepositus Paradisi) van ábrázolva, arra vall, hogy nevét viselő pártfogoltja képmásának megfestése idején már egy szebb hazába költözött, ami egyáltalán nem lehetett ok rá, hogy hűséges özvegye az ő képét ne illeszthesse oda a magáéval szembe.5 1 P. o. S. úr a férfi-alaknak, amelyiknek az eredetin a lábai egyáltalában nem látszanak, lábfejeket rajzol, hosszú csőrös cipőkkel. 2 Csánki, Magyarország tört. földr. V. 904—905. 1. 3 Teleki Okmt. II. 79., 83., 413. 1. 4 Székely Okit. III. 106. 1. 5 „St. Michael... wird... als Beschützer der sterbenden u. gestorbenen Seelen betrachtet." (Liefmann, Kunst u. Heilige, 204. 1.) — Ez egyúttal magyarázatul szolgálhat a donatrixnak S. úr által félremagyarázott idős ábrázolásához is. A fiatalon elhúnyt férjet a festő fiatalosnak írta, az özvegyet pedig olyannak, aminőnek az oltár megrendelése idején látta. Ilyen dolgokon a középkori ember nem szokott megütközni.